A feleség dolgozott, míg a férj csalta. De sejtelme sem volt róla, hogyan fog ez végződni…
Zsenya még mindig a fatönkön ült, és nehéz sóhajjal próbálta rendezni a gondolatait. Hogyan történhetett ez? Húsz év házasság, húsz év közös élet egy pillanat alatt semmivé lett. Misa már nem akarta rejtegetni a szeretőjét, és úgy dobta ki őt az életéből, mintha egy régi, elhasznált bútor lenne.
A hűvös reggeli szellő végigsimított az arcán, de a lelkében tomboló vihar ennél sokkal kegyetlenebb volt. A szatyrok mellett heverő kulcscsomóra nézett, és eszébe jutott, hogy már nincs is hová mennie. A lakás, amelyben éveken át élt, többé már nem az övé. Az otthon, amelyért annyit dolgozott, hirtelen idegenné vált.
Hirtelen egy ötlet villant át az agyán. Felállt, lerázta magáról a tehetetlenséget, és elindult a közeli kávézóba. Ott dolgozott régen diákmunkásként, és talán ott talál egy ismerős arcot, egy kis nyugalmat. Az ajtón belépve azonnal megcsapta a frissen főzött kávé illata, és a régi emlékek elárasztották.
— Zsenya! Te vagy az? — szólt egy kedves hang a pult mögül. Régi barátnője, Alina állt ott, csodálkozva és örömmel vegyes arckifejezéssel.
— Szia, Alina… — próbált mosolyogni Zsenya, de a hangja megremegett.
— Mi történt? Úgy nézel ki, mintha egy teherautó ütött volna el! — Alina azonnal letette a kávéskannát, és odahúzott egy széket.
Zsenya elmondott mindent. A munkát, az árulást, a fájdalmat. Alina csendben hallgatta, majd egy bátorító mosollyal megfogta a kezét.
— Figyelj, Zsenya. Tudom, hogy most minden borzasztónak tűnik, de hidd el, nem a világ vége. Van egy kiadó szobám. Ha szeretnéd, maradhatsz nálam, amíg összeszeded magad.
Zsenya nem tudta visszatartani a könnyeket. Az elmúlt órák után először érzett melegséget a szívében.
— Köszönöm, Alina… Nem tudom, mit csinálnék nélküled.
Az elkövetkező hetekben Zsenya új életet kezdett. Alina segített neki munkát találni a kávézóban, ahol régi rutinját gyorsan visszaszerezte. A vendégek kedvesek voltak, és a munka segített elterelni a gondolatait. Lassan, de biztosan kezdte visszaszerezni az önbizalmát.
Egyik este, amikor épp az asztalokat törölgette, egy ismerős alak lépett be az ajtón. Misa volt az, de már nem az a magabiztos férfi, akit egy hónapja látott utoljára. Zavartan nézett körbe, majd amikor észrevette Zsenyát, odament hozzá.
— Beszélhetünk? — kérdezte halkan.
Zsenya felnézett rá, és meglepetten látta a fáradtságot a szemében.
— Miről? — kérdezte higgadtan.
— Hibát követtem el… Azt hittem, hogy boldogabb leszek nélküled. De tévedtem. Az a nő… csak kihasznált. Amint pénzre volt szüksége, lelépett. Zsenya, én… én szeretnék mindent jóvátenni.
Zsenya egy pillanatig hallgatott, majd egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
— Misa… tudod, mi a legnagyobb különbség kettőnk között? Én sosem dobtalak volna el így. De te megtetted. És én már továbbléptem.
Misa lehajtotta a fejét. Nem volt több szó, amit mondhatott volna. Zsenya visszament a munkájához, és soha többé nem nézett vissza. Új élet várt rá, és ezúttal tudta, hogy azt saját magának fogja felépíteni.
