Borította a bilit az Ügyvédkör elnöke: vezető politikusok is börtönbe kerülhetnek a vagyonvisszaszerzési ügyekben
Megnyílt a rés a pajzson
Új szintre lépett a vagyonvisszaszerzésről szóló vita Magyarországon. Balásy Gyula váratlan bejelentése után, amelyben közölte, hogy önként és ingyen átadná az államnak a kormánykommunikációs megbízásokból kinőtt cégbirodalmát, egyre többen beszélnek arról: a következő időszakban nemcsak pénzekről, hanem büntetőjogi felelősségről is szó lehet. A Kontrollnak adott interjúban Balásy azt állította, közjegyző előtt aláírt okiratban lemondott több kommunikációs, rendezvényszervező és médiacégében meglévő tulajdonrészéről az állam javára.
A történet azért robbant ekkorát, mert Balásy Gyula nem mellékszereplő volt az elmúlt évek állami kommunikációs rendszerében. Céghálója hosszú időn át meghatározó szereplője volt a kormányzati kampányoknak, plakátoknak, rendezvényeknek és médiaköltéseknek. Amikor egy ilyen szereplő hirtelen vagyonátadással próbál előállni, az óhatatlanul felveti a kérdést: ez valódi jóvátétel, taktikai menekülés, vagy egy nagyobb folyamat első látványos jele?
A Tisza oldaláról gyorsan meg is érkezett az üzenet: a vagyon átadása önmagában nem mentesít a felelősség alól. Magyar Péter korábban többször beszélt arról, hogy az új kormány egyik első feladata a közpénzből felépített vagyonok feltárása és visszaszerzése lesz. Ebben a helyzetben Balásy lépése nem lezárásnak, hanem inkább nyitó jelenetnek tűnik.
Az Ügyvédkör elnöke szerint vezető politikusokig érhetnek a szálak
Dr. Horváth Lóránt, az Ügyvédkör elnöke a Forbes Money podcastjában arról beszélt, hogy a vagyonvisszaszerzés jogi kulcsa a jogszerűtlenség bizonyítása. Szerinte ez nemcsak uniós elvárás, hanem a társadalmi bizalom helyreállításának alapfeltétele is. A Szeretlek Magyarország beszámolója szerint Horváth arról is beszélt, hogy a kisebb szereplők vallomásai vezethetnek el a nagyobb döntéshozókhoz, és akár vezető politikusok büntetőjogi felelőssége is felmerülhet, ha bizonyítható bűncselekményekhez kapcsolódnak.
Ez a mondat azért üt nagyot, mert a vagyonvisszaszerzés eddig sokak fejében inkább politikai jelszóként élt. Horváth viszont jogi oldalról beszélt róla: nem elég azt mondani, hogy valaki gazdag lett az állami megrendelésekből, azt kell bizonyítani, hogy az adott vagyon jogellenes cselekmény, túlárazott szerződés, korrupció, hűtlen kezelés, pénzmosás vagy más büntetőjogi kategória eredménye.
Ha ez bizonyítható, akkor a történet már nem kommunikációs botrány, hanem büntetőügy. És ha a döntések nemcsak cégek, hanem politikai jóváhagyások, minisztériumi döntések vagy háttéregyeztetések mentén születtek, akkor a felelősség sem feltétlenül áll meg az üzleti szereplőknél.
Balásy vádalkuképes szereplő lehet
Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója ennél is konkrétabban fogalmazott. Szerinte Balásy Gyula felajánlását sem alul-, sem túlértékelni nem szabad, de az jól mutatja, hogy a NER pénzen vett vagy félelemből épített lojalitása repedezni kezdett. A Szeretlek Magyarország interjúja szerint Ligeti úgy látja, Balásy akár „vádalkuképes” szereplő is lehet, ha valóban hajlandó beszélni arról, hogyan működtek a kifizetések és kik álltak a döntések mögött.
A vádalku nem azt jelenti, hogy valaki egyszerűen megússza a felelősséget. A lényege az, hogy egy kisebb vagy köztes szereplő enyhébb elbírálást kaphat, ha érdemi információkat ad a nagyobb szereplőkről, a pénzmozgásokról, a döntési mechanizmusokról és a haszonélvezőkről. Ligeti szerint egy ilyen helyzetben nem az a legfontosabb, hogy valaki átadja-e a „lopott holmit”, hanem az, hogy megmutatja-e, kik voltak a rendszer főszereplői, és hogyan jutottak a pénzhez.
Ez Balásy esetében különösen érzékeny kérdés. Ő nem egy távoli alvállalkozó volt, hanem olyan üzletember, akinek cégei a kormányzati kommunikáció legfontosabb megbízásai körül mozogtak. Ha egy ilyen szereplő együttműködni kezd a hatóságokkal, abból nem egyszerű cégátadás, hanem lavina is lehet.
„Most kell lépniük a hatóságoknak”
Ligeti Miklós szerint a legnagyobb veszély az, ha a hatóságok csak tudomásul veszik vagy megköszönik Balásy felajánlását. A Transparency jogi igazgatója úgy látja, ezt a helyzetet most kell kihasználni: ha Balásy valóban beszélni akar, akkor ennek nem egy tévéstúdióban, hanem hatósági eljárásban kell folytatódnia.
Ez a megközelítés azért fontos, mert a vagyonvisszaszerzés nem működik puszta politikai nyomásgyakorlással. Szükség van iratokra, bankszámlaadatokra, szerződésekre, közbeszerzési dokumentumokra, tanúvallomásokra, céghálók feltárására és olyan bizonyítékokra, amelyek bíróság előtt is megállnak. Egy rosszul előkészített eljárás könnyen összeomolhat, és akkor a legnagyobb ügyekből is politikai zaj marad.
Ligeti szerint most „ütéshelyzet” van. Ha a régi rendszer fontos szereplői elkezdenek mozogni, átadni, egyezkedni vagy beszélni, akkor a hatóságoknak gyorsan és szakszerűen kell reagálniuk. Mert aki ma még hajlandónak mutatkozik az együttműködésre, holnap már hallgathat, eltűnhetnek dokumentumok, átrendeződhetnek céges struktúrák, és nehezebbé válhat a bizonyítás.
Orbán Viktorig és Rogán Antalig is elérhet a politikai felelősség kérdése
Ligeti Miklós az interjúban arról is beszélt, hogy ha ilyen „nagyvadak” kitálalnak, akkor Orbán Viktor is sokkal komolyabb bajba kerülhet, mint amit korábban bárki feltételezett. Azt is mondta, hogy Balásy elég magas helyen volt ebben a rendszerben ahhoz, hogy rajta keresztül akár Rogán Antalig is el lehessen jutni. Fontos hangsúlyozni: ez jelenleg szakértői értékelés és politikai-jogi következtetés, nem bíróság által megállapított tény.
Pont ezért kell óvatosan fogalmazni. Egyelőre nincs ítélet, nincs nyilvános vádemelés ezekben a konkrét összefüggésekben, és Balásy felajánlása önmagában nem bizonyít bűncselekményt. De az már politikailag is jelentős, hogy a korrupcióellenes területen dolgozó jogászok és szakértők szerint a rendszer felsőbb szintjei felé vezethetnek a szálak, ha a pénzmozgások és döntések teljes láncolatát feltárják.
A vagyonvisszaszerzési eljárások lényege éppen az lehet, hogy ne csak a látható cégtulajdonosok kerüljenek elő, hanem azok is, akik a döntéseket meghozták, a megrendeléseket irányították, a politikai védelmet biztosították, vagy a haszonból részesültek.
A kishalak vallomásai dönthetik el a nagy ügyeket
Horváth Lóránt szerint a vagyonvisszaszerzés egyik kulcsa az lehet, hogy a kisebb szereplők vallanak a nagyobbakról. Ez sok korrupciós ügyben ismert mechanizmus: az alsóbb szinten lévő szereplők ismerik a végrehajtást, látják a számlákat, tudják, ki kinek utalt, ki adott utasítást, ki milyen szerződés mögött állt. Ők lehetnek azok, akik egy látszólag zárt rendszert belülről nyitnak ki.
Ezért válhatnak a következő hónapok döntővé. Ha a vagyonvisszaszerzési hivatal valóban létrejön, és ha az Európai Ügyészséghez való csatlakozás is elindul, akkor olyan intézményi háttér alakulhat ki, amelyben a korábban érinthetetlennek hitt ügyeket újra elő lehet venni. De a siker nem a nagy bejelentéseken múlik majd, hanem azon, hogy lesznek-e vallomások, dokumentumok és bíróság előtt is használható bizonyítékok.
A közvélemény gyors eredményeket várhat, de a jog ennél lassabb. Egy több év alatt felépült pénzügyi-politikai hálózatot nem lehet egyetlen interjúval vagy egyetlen cégfelajánlással feltárni. A mostani helyzet mégis fordulópont lehet, mert először látszik úgy, hogy a régi rendszer egyes szereplői már nem biztosak abban: a hallgatás mindig megvédi őket.
A legnagyobb kérdés: lesz-e valódi következmény?
Balásy Gyula felajánlása, Ligeti Miklós figyelmeztetése és Horváth Lóránt jogi elemzése együtt azt mutatja, hogy a vagyonvisszaszerzés már nem csak kampányszlogen. A téma átlépett a politikai ígéretekből a konkrét jogi lehetőségek világába.
De ettől még semmi sem automatikus. Ahhoz, hogy vezető politikusok vagy nagyvállalkozók valóban felelősségre vonhatók legyenek, bizonyítani kell a bűncselekményt, a szándékosságot, az okozott kárt, a pénz útját és a döntési láncot. A felháborodás önmagában kevés. A bíróságon nem politikai hangulat, hanem bizonyíték dönt.
A mostani helyzet mégis történelmi lehet. Ha a hatóságok valóban lépnek, ha a kulcsszereplők beszélni kezdenek, és ha az új intézmények nem politikai bosszúként, hanem jogállami alapossággal működnek, akkor olyan ügyek nyílhatnak meg, amelyek eddig érinthetetlennek tűntek.
Ezért mondják most egyre többen: megnyílt a rés a pajzson. A kérdés már csak az, hogy ezen a résen valódi igazságszolgáltatás lép be, vagy csak egy újabb politikai látványcsata kezdődik.
