Azbeszt riadó: félmillió tonna kőzúzalék jött Magyarországra, ide szállították őket

Újabb súlyos részletek kerültek nyilvánosságra az osztrák bányákból Magyarországra érkezett kőzúzalék ügyében. A korábbi adatok után most kifejezetten a rohonci, vagyis Rechnitz környéki bányából származó szállítmányokról derültek ki új információk. A Pénzcentrum közlése szerint 2015 és 2026 között összesen 493 451 tonna, 2517-es vámtarifaszámú anyag érkezett Magyarországra ebből a bányából, amely az azbesztbotrányban érintett osztrák lelőhelyek közül a legtovább működött. A friss adatok Németh Martin, Bük Város Önkormányzatának képviselője közérdekű adatigénylése nyomán kerültek elő – írja a Pénzcentrum.

Ez a szám önmagában is hatalmas. Közel félmillió tonna anyagról beszélünk, amely nem néhány teherautónyi kőzúzalékot jelent, hanem éveken át tartó, nagy volumenű szállításokat. A mostani információk azért különösen fontosak, mert a korábbi nyilvános adatok elsősorban más osztrák bányákhoz kapcsolódtak. A rohonci bánya magyarországi szállítmányairól eddig nem volt ennyire részletes, nyilvánosan ismert kép.

A történet középpontjában a 2517-es vámtarifaszámú anyagok állnak. Ez a kategória nem azbesztet jelent önmagában, hanem kő, kavics, zúzottkő, makadám és hasonló ásványi anyagok vámtarifacsoportját. A 2517-es VTSZ-csoportba például kavics, sóder, mészkő, dolomit és más tört vagy zúzott kő is tartozhat. Ezért fontos óvatosan fogalmazni: a NAV-adatok nem azt bizonyítják, hogy minden szállítmány azbeszttel szennyezett volt, hanem azt mutatják meg, hogy honnan, hová és milyen mennyiségben érkezett olyan anyag, amelynek eredete az ügy miatt vizsgálati szempontból fontossá vált.

Vas vármegye lehet a leginkább érintett térség

A most nyilvánosságra került adatok alapján a rohonci bányából érkező szállítmányok döntő többsége Vas vármegyébe került. A Pénzcentrum összesítése szerint ide 432 130 tonna anyagot szállítottak. Ez az összes mennyiség túlnyomó része, vagyis a rohonci bánya magyarországi kapcsolódása elsősorban nyugat-magyarországi ügynek tűnik. A második legnagyobb érintett terület Győr-Moson-Sopron vármegye, ahová 53 745 tonna érkezett.

A fennmaradó mennyiség több más vármegye között oszlott meg, jóval kisebb volumenben. Az adatok szerint Baranya, Somogy, Pest, Komárom-Esztergom és Veszprém vármegye is szerepel az érintett célterületek között. A Pénzcentrum összesítése alapján a rohonci bányából származó szállítmányok összesen 187 magyar települést és 8 vármegyét érintettek.

Ez a területi eloszlás több kérdést is felvet. Hová került pontosan az anyag? Milyen beruházásokban használták fel? Útépítésekhez, parkolókhoz, ipari területekhez, alapozáshoz, magánépítkezésekhez vagy önkormányzati projektekhez jutott? Vannak-e olyan helyszínek, ahol lakossági érintettség is felmerülhet? Ezekre a kérdésekre nem lehet pusztán a NAV szállítási adataiból végleges választ adni, de a mostani lista irányt mutathat a további vizsgálatokhoz.

Miért fontos, hogy éppen Rohoncról van szó?

A rohonci bánya azért került most külön figyelembe, mert a korábbi, nagyobb adatigénylés még négy másik osztrák bányára vonatkozott: Badersdorf, Bernstein, Pilgersdorf és Rumpersdorf magyarországi szállítmányaira. A rohonci bánya külön vizsgálatára azután került sor, hogy egy lakossági bevizsgálás alapján felmerült ennek a lelőhelynek az érintettsége is. A Telex májusban arról számolt be, hogy Kőszegen újabb helyeken mutattak ki azbesztszennyezést, és az osztrák rohonci bánya érintettsége is felmerült.

Ez azért lényeges, mert az ügy eddig is erősen helyi, lakossági és környezet-egészségügyi kérdés volt. Ha egy adott településen az emberek attól tartanak, hogy útalapba, közterületre, udvarba vagy építési területre problémás kőzúzalék kerülhetett, akkor nem elég általános nyugtató mondatokat mondani. Pontos adatokra, mintavételre, laborvizsgálatra, átlátható tájékoztatásra és felelős hatósági fellépésre van szükség.

A rohonci adatsor most azért bővíti jelentősen a képet, mert újabb nagy mennyiségű, hosszú időszakot lefedő szállítási adat került a nyilvánosság elé. Ez nem lezárja a kérdést, hanem éppen ellenkezőleg: újabb települések, újabb útvonalak és újabb felhasználási helyek vizsgálatát teheti szükségessé.

A 2517-es vámtarifaszám nem azbesztbizonyíték, de fontos nyom

Az ügy egyik legfontosabb pontja, hogy a 2517-es vámtarifaszámot nem szabad félreérteni. Ez nem azt jelenti, hogy a szállítmányok hivatalosan azbesztként vagy azbeszttartalmú anyagként szerepeltek volna. A 2517-es VTSZ-csoport alapvetően kavicsot, zúzott követ, sódert, mészkövet, dolomitot, makadámot és hasonló anyagokat foglalhat magában.

A gond ott kezdődik, hogy bizonyos természetes kőzetekben előfordulhatnak azbesztszerű rostos ásványok, vagy a bányászott anyag valamilyen formában szennyeződhet ilyen részecskékkel. Ezért a származási hely, a bánya geológiai adottságai, a feldolgozás módja és a tényleges felhasználási hely mind kulcsfontosságú. A szállítási adat önmagában még nem laboreredmény, de megmutatja, hol érdemes vizsgálódni.

Ez különösen fontos a lakossági kommunikációban. Pánikot kelteni felelőtlenség lenne, de elhallgatni vagy bagatellizálni az ügyet szintén az. A felelős megközelítés az, hogy ahol felmerül az érintettség, ott meg kell nézni a szállítási adatokat, be kell azonosítani a lehetséges felhasználási helyeket, majd szükség esetén mintát kell venni és laboratóriumban megvizsgálni az anyagot.

Miért lehet veszélyes az azbeszt?

Az azbeszt veszélye régóta ismert. A probléma nem az, ha egy anyagban kötött, érintetlen formában valamilyen rostos ásvány jelen van, hanem az, ha a rostok a levegőbe kerülnek, belélegezhetővé válnak, és tartós egészségkárosodást okozhatnak. Az azbesztrostok mikroszkopikus méretűek lehetnek, a tüdőbe jutva pedig hosszú lappangási idő után súlyos betegségekhez kapcsolódhatnak.

Éppen ezért az azbesztgyanús anyagokkal nem szabad házilag kísérletezni. Nem jó ötlet kapargatni, törni, darálni, szárazon seperni, magasnyomású mosóval tisztítani vagy porolni az ilyen anyagokat. Ha valaki azt gyanítja, hogy az ingatlanán, udvarán vagy környezetében problémás zúzalék lehet, a legfontosabb az, hogy ne bolygassa feleslegesen, és érdeklődjön az önkormányzatnál, a kormányhivatalnál vagy szakértő laboratóriumnál.

Az egész ügy társadalmi jelentősége éppen abban áll, hogy a lakosság sokszor nem is tudhatta, milyen eredetű anyag került egy-egy útba, udvarba, parkolóba vagy építési területre. Ha a szállítmányok valóban több száz települést érinthettek, akkor az átlátható tájékoztatás nem szívesség, hanem közegészségügyi alapfeladat.

Új keresők és térképek segíthetik a tájékozódást

Németh Martin közlése szerint a frissen megszerzett adatok feldolgozása után új, fejlesztett keresőfelületek is elérhetővé váltak a martinkepviselo.hu oldalon. Ezek között településkereső, szállítási térkép és megyei bontású összesítő ábra is található, amelyek segíthetnek az érdeklődőknek abban, hogy megnézzék, a saját településük vagy térségük szerepel-e az adatok között. A 74nullanulla beszámolója szerint a friss információk egy újabb közérdekű adatigénylés nyomán kerültek napvilágra, kifejezetten a rohonci bányából származó szállítmányokra fókuszálva.

Az ilyen keresők azért hasznosak, mert egy több százezer tonnás, több évre és sok településre kiterjedő adathalmazt a lakosság önmagában nehezen tud értelmezni. Egy térképes vagy településszintű rendszer viszont gyorsan megmutathatja, hogy egy adott helyen érdemes-e tovább érdeklődni. Ugyanakkor itt is fontos az óvatosság: az, hogy egy település szerepel a szállítási adatokban, még nem jelenti automatikusan azt, hogy ott azbesztszennyezés van. Azt jelenti, hogy az adott helyszín potenciálisan érintett lehet, és további vizsgálat indokolt lehet.

A korábbi adatok nyilvánosságra kerülése után több helyen önkormányzatok, képviselők és civilek kezdtek vizsgálódni, illetve próbálták feltérképezni, hol használhatták fel a szállítmányokat. Ez a mostani rohonci adatsorral várhatóan tovább bővülhet. A helyi közösségek számára ugyanis nagyon nem mindegy, hogy egy iskola, óvoda, lakóövezet, sportpálya, útpadka vagy magánterület közelében került-e felhasználásra ilyen eredetű anyag.

A korábbi lista után most tovább bővülhet az érintetti kör

A Pénzcentrum korábban arról számolt be, hogy NAV-adatok alapján több mint 250 magyar településre érkezhetett az ausztriai bányákból származó potenciálisan problémás kőzúzalék. A mostani, rohonci bányára vonatkozó dokumentumok ezt a képet egészítik ki, és újabb 187 település, valamint 8 vármegye érintettségét jelzik a friss adatsor alapján.

Ez azért fontos, mert az ügy így már nem tekinthető elszigetelt helyi problémának. Bár a legnagyobb mennyiségek Vas és Győr-Moson-Sopron vármegyébe kerültek, a szállítások több térséget is érintettek. Egy ilyen ügyben a hatósági reakciónak is országos szintűnek kell lennie: egységes módszertanra, nyilvános adatkezelésre, mintavételi protokollra és érthető lakossági tájékoztatásra lenne szükség.

Az egyik legnagyobb kérdés az, hogy a szállítmányok sorsa a vám- és szállítási adatok után mennyire követhető tovább. A NAV adatai megmutathatják a beérkező mennyiségeket és célterületeket, de az már külön vizsgálatot igényelhet, hogy a kőzúzalék pontosan melyik építkezésre, útra, telephelyre vagy magánterületre került. Ha az anyag később továbbértékesítésre, átkeverésre vagy más helyszínre került, a nyomon követés még nehezebb lehet.

Mit tehetnek most az önkormányzatok?

Az önkormányzatoknak kulcsszerepük lehet abban, hogy az ügy ne pánikként, hanem rendezett vizsgálati folyamatként fusson végig az országon. Első lépésként érdemes áttekinteniük, szerepel-e a településük a friss vagy korábbi adatsorokban. Ha igen, meg kell próbálni beazonosítani, hogy az adott időszakban milyen beruházásokhoz, utakhoz, közterületekhez vagy önkormányzati projektekhez használhattak fel ilyen eredetű zúzott követ.

Ezután a helyi dokumentumok, számlák, vállalkozói szerződések, közbeszerzési iratok és műszaki átadási dokumentációk átnézése következhet. Ha konkrét helyszín merül fel, akkor indokolt lehet szakértői mintavételt kérni. Fontos, hogy a mintavételt ne laikusok végezzék, mert ha valóban azbesztszennyezés gyanúja áll fenn, a bolygatás önmagában is kockázatot jelenthet.

Az önkormányzatoknak emellett lakossági tájékoztatást is kellene adniuk. Nem rémhírterjesztésre van szükség, hanem világos mondatokra: szerepel-e a település az adatokban, milyen mennyiség érkezhetett, tudnak-e konkrét felhasználási helyről, indult-e vizsgálat, hová fordulhatnak a lakosok kérdésekkel. A bizonytalanság ugyanis sokszor nagyobb félelmet kelt, mint maga a vizsgálat ténye.

Mit tehetnek a lakosok, ha érintettnek érzik magukat?

A lakosok számára a legfontosabb tanács az óvatosság. Ha valaki azt látja, hogy a települése szerepel egy érintettségi listán, nem kell azonnal arra következtetnie, hogy a saját udvarában vagy utcájában veszélyes anyag van. A lista szállítási adatokat jelez, nem automatikus szennyezési bizonyítékot. Ugyanakkor nem is szabad félvállról venni.

A legjobb lépés az, ha a lakosok az önkormányzatnál érdeklődnek, tudnak-e konkrét felhasználási helyekről. Ha magánterületen merül fel a gyanú, érdemes szakértői mintavételi lehetőségről tájékozódni. Addig is célszerű kerülni a gyanús zúzalék bolygatását, száraz seprését, porolását, csiszolását vagy bármilyen olyan tevékenységet, amely port képezhet.

Különösen fontos a gyerekek védelme. Ha egy udvarban, játszótér közelében vagy közösségi területen felmerül a gyanú, a hatósági vizsgálatig érdemes elkerülni a porosodó, bolygatott részeket. Az ilyen óvintézkedés nem pánik, hanem józan megelőzés.

Miért kellene országos szintű vizsgálat?

Az ügy mérete alapján egyre nehezebb azt mondani, hogy mindez kizárólag helyi szinten kezelhető. Ha egy bányából közel félmillió tonna anyag érkezett Magyarországra, és a szállítások 187 települést érintettek, akkor a koordinált állami fellépés elkerülhetetlennek tűnik. A helyi önkormányzatoknak nincs mindig elég pénzük, szakértelmük vagy jogi eszközük arra, hogy egy ilyen bonyolult, határon átnyúló ügyet teljesen feltárjanak.

Szükség lenne egy átlátható országos adatbázisra, amelyben a szállítási adatok, a vizsgálati eredmények, a mintavételi helyszínek és a hatósági intézkedések követhetőek. Emellett egységes protokoll kellene arra, mikor kell mintát venni, ki végezheti, milyen labor vizsgálja, hogyan kell tájékoztatni a lakosságot, és mi történik, ha valóban azbeszttartalmú anyagot találnak.

A botrány egyik tanulsága éppen az, hogy a környezet-egészségügyi ügyeknél az adatok nyilvánossága nem kellemetlen plusz, hanem bizalmi alapfeltétel. Ha az emberek azt érzik, hogy az információk csak közérdekű adatigénylések, civilek és helyi képviselők munkája nyomán derülnek ki, miközben a hatóságok lassan vagy hiányosan kommunikálnak, az tovább rombolja a bizalmat.

A felelősség kérdése még csak most kezd igazán élessé válni

A szállítási adatok nyilvánosságra kerülése után óhatatlanul felmerül a felelősség kérdése. Ki tudott a kőzúzalék eredetéről? Volt-e bármilyen figyelmeztetés az osztrák oldalon? Ellenőrizték-e Magyarországon az anyagok összetételét? A kivitelezők, kereskedők, importőrök, önkormányzatok vagy beruházók rendelkeztek-e olyan információval, amely alapján vizsgálatot kellett volna kérniük? Mikor merült fel először az azbesztgyanú, és ahhoz képest mikor indultak meg a hivatalos lépések?

Ezekre a kérdésekre egyelőre nem lehet általános választ adni. De minél több adat kerül nyilvánosságra, annál nehezebb lesz elkerülni a pontos felelősségi lánc feltárását. Egy ilyen ügyben ugyanis nemcsak az számít, hogy valahol találtak-e azbesztet, hanem az is, hogy a rendszer képes volt-e időben felismerni és kezelni a kockázatot.

A rohonci bánya adatsora most újabb nyomvonalat ad ehhez. Ha a szállítások 2015 és 2026 között zajlottak, akkor több kormányzati, hatósági, önkormányzati és kivitelezői szereplő időszakát is érinthetik. Ez hosszú idő, sok beruházás, sok megrendelés és sok dokumentum. A feltárás ezért nem lesz egyszerű, de éppen ezért lenne fontos, hogy ne politikai üzengetés, hanem átlátható vizsgálat kövesse.

Nem pánikra, hanem pontos válaszokra van szükség

A rohonci bányából érkezett 493 451 tonna anyag híre természetesen sokakat megijeszthet, különösen azokban a térségekben, ahová jelentős mennyiség került. A félelem érthető, de a pánik nem segít. A megoldás a pontos információ, a mérés, a mintavétel és az átlátható tájékoztatás.

A legfontosabb most az lenne, hogy minden érintett település világos választ kapjon arra, milyen mennyiség érkezett hozzá vagy a környékére, milyen időszakban, milyen címzettel vagy felhasználási céllal. Ezután lehet eldönteni, hol van szükség további vizsgálatra. Ahol nincs tényleges kockázat, ott ezt ki kell mondani. Ahol van, ott gyorsan cselekedni kell.

A lakosság számára a legrosszabb állapot a bizonytalanság. Amikor mindenki hallott valamit, de senki nem tudja pontosan, érintett-e az utcája, a telke, az iskolája, az óvodája vagy a munkahelye. Ezt a bizonytalanságot csak hivatalos, nyilvános és ellenőrizhető adatokkal lehet csökkenteni.

A rohonci adatok új szakaszt nyithatnak az azbesztügyben

A mostani adatsorral az osztrák bányákból érkező kőzúzalék ügye új szakaszba léphet. Már nemcsak arról van szó, hogy néhány településen felmerült a gyanú, hanem arról, hogy több évre visszamenően, nagy mennyiségű, határon átnyúló anyagmozgást kell áttekinteni. A rohonci bánya esetében közel félmillió tonna anyag érkezett Magyarországra, főként Vas vármegyébe, de más térségekbe is.

Ez a mennyiség önmagában indokolja, hogy az ügyet ne lehessen lesöpörni az asztalról. A 2517-es vámtarifaszám nem bizonyít automatikusan azbesztszennyezést, de a rohonci bánya felmerült érintettsége, a lakossági vizsgálatok, a kőszegi esetek és a szállítások volumene együtt már olyan képet adnak, amely komoly figyelmet követel.

A következő hetekben az lesz a kérdés, hogy az adatokból lesz-e valódi vizsgálat, a vizsgálatból lesz-e nyilvános eredmény, az eredményekből pedig lesz-e felelős intézkedés. Mert ebben az ügyben nem elég tudni, hogy honnan jött a kőzúzalék. Azt is tudni kell, hová került, mi van benne, veszélyes-e, és ha igen, ki mit tesz azért, hogy az emberek biztonságban legyenek.

A rohonci bánya neve most bekerült a magyar közbeszédbe. Nem azért, mert egy egyszerű szállítási statisztika látott napvilágot, hanem azért, mert a számok mögött települések, utcák, udvarok, közterületek és családok biztonsága állhat. Közel félmillió tonna anyag útját kell most megérteni. És amíg nincs minden fontos kérdésre világos válasz, addig ez az ügy nem tekinthető lezártnak.