Magyar Péter döntött: Óriási vagyonokat vesz vissza a kormány, remeghet a NER-kassza
Magyar Péter kormánya nekimegy annak, amihez az elmúlt években szinte senki sem mert igazán hozzányúlni: a közpénzből, állami vagyonból és politikai döntésekkel kiszervezett óriási vagyontömegnek. Indul a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és -védelmi Hivatal előkészítése, közben pedig a Tisza-kormány már a KEKVA-k átalakításával is belenyúlt a NER egyik legfontosabb menekülőútjába.
Ez nem technikai jogászkodás. Ez az Orbán-rendszer egyik legmélyebb szerkezetének bontása.
A 2010 utáni hatalom nemcsak kormányzott, hanem vagyont is átrendezett. Állami egyetemek, ingatlanok, részvénycsomagok, intézmények, alapítványok, cégek és befolyási pontok kerültek olyan struktúrákba, amelyekkel a Fidesz akkor is meg akarta őrizni a hatalmát, ha egyszer elveszíti a választást. A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok, vagyis a KEKVA-k pontosan ennek a korszaknak a jelképei lettek.
A Fidesz kétharmada kiszervezte. A Tisza kétharmada most visszaveheti.
Ezermilliárdos tét van az asztalon
Az Állami Számvevőszék friss adatai alapján a KEKVA-knak juttatott állami vagyontömeg a számviteli beszámolók mérlegfőösszegei szerint 2024 végén 3058,7 milliárd forint volt. Ez olyan összeg, amely mellett már nem lehet úgy tenni, mintha csak néhány alapítványi papírról vagy egyetemi fenntartói modellről beszélnénk. Ez egy országnyi közvagyon sorsa. (444.hu)
A Tisza által benyújtott alaptörvény-módosítás első körben nem egyszerűen „államosítana” mindent egyetlen mozdulattal. A Telex magyarázata szerint a javaslat lényege az, hogy az állam visszavenné az alapítói jogokat a kuratóriumoktól, vagyis újra a kormány dönthetne az alapítványok sorsáról. Ez teremtheti meg annak lehetőségét, hogy később a vagyont is ténylegesen visszarendezzék vagy más közérdekű formába tegyék. (telex.hu)
Ez jogilag fontos különbség, politikailag viszont egyértelmű üzenet: vége annak a világnak, amelyben egy választási vereség után is régi káderek, volt miniszterek és kormányközeli kurátorok őrizhetik a közpénzből felépített birodalmak kulcsait.
A Vagyonvisszaszerzési Hivatal lehet az elszámoltatás motorja
Magyar Péter május végén arról beszélt, hogy egy-két héten belül benyújthatják a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és -védelmi Hivatalról szóló törvényjavaslatot, és az új szervezetet a lehető legnagyobb hatáskörrel ruháznák fel. A hivatal feladata az lenne, hogy feltárja, hogyan lett a közvagyonból magánérdek, az állami pénzből politikai vagyon, és milyen jogi úton lehet ezt visszaszerezni. (mti.hu)
Ez az a pont, ahol a kormányváltás valódi rendszerváltássá válhat. Mert egy országot nemcsak kormányhatározatokkal lehet megszállni, hanem vagyonkezelő alapítványokkal, magántőkealapokkal, közbeszerzési nyertesekkel, kuratóriumokkal és jogi trükkökkel is. Ha ezek érintetlenek maradnak, akkor a régi rendszer is életben marad, csak ellenzéki szerepből.
A Vagyonvisszaszerzési Hivatal ezért nem bosszúintézményként, hanem köztisztasági szervezetként lenne igazán fontos. Nem az a feladata, hogy politikai ítéleteket gyártson, hanem hogy kiderítse: mi történt a magyar állam vagyonával, ki kapta, milyen jogcímen, milyen értéken, milyen közérdekből, és ha a közérdek csak díszlet volt, hogyan lehet visszavenni.
A KEKVA-k voltak a NER biztosítékai
A KEKVA-k eredeti története úgy szólt, hogy rugalmasabb, hatékonyabb, autonómabb működést kapnak az intézmények. A valóságban azonban sokan már akkor látták: ez politikai vagyonmentés is. Egyetemek, kutatóhelyek, tehetséggondozó intézmények és óriási vagyonelemek kerültek olyan alapítványokhoz, amelyek kuratóriumaiban gyakran a Fidesz világából érkező szereplők ültek.
A modell egyik legsúlyosabb következménye az lett, hogy az Európai Unió is bizalmi problémaként kezelte a rendszert. A Telex szerint a KEKVA-k ügye a befagyasztott uniós pénzeknél az egyik legsürgetőbb és legnagyobb értékű megoldatlan feltétel lett, az Erasmus- és Horizont-programok körüli problémák pedig már az egyetemeknek is komoly károkat okoztak. (telex.hu)
Vagyis a Fidesz nemcsak közvagyont vitt ki az állam közvetlen ellenőrzése alól, hanem olyan modellt hagyott maga után, amely miatt magyar diákok, kutatók és intézmények is uniós forrásoktól estek el. Ez már nem ideológiai vita, hanem kár.
Nem elvenni kell, hanem visszatenni oda, ahonnan kivették
A Fidesz és holdudvara várhatóan azt fogja mondani: a Tisza államosít, bosszút áll, politikai tisztogatást végez. Ez kényelmes védekezés, de nem válasz a lényegre. Mert itt nem arról van szó, hogy magántulajdont akar elvenni az állam politikai kedvtelésből. Hanem arról, hogy korábban állami vagyon került ki olyan alapítványi szerkezetekbe, amelyek felett a demokratikus kontroll meggyengült.
Ha valamit közpénzből építettek fel, ha állami döntéssel adták át, ha nemzeti vagyonból lett alapítványi birodalom, akkor teljesen jogos kérdés: ki ellenőrzi, ki dönt róla, kinek az érdekét szolgálja?
A Tisza lépéseinek akkor lesz valódi erejük, ha nem pusztán lecserélik a régi embereket új emberekre, hanem átlátható, ellenőrizhető, közérdekű rendszert építenek. A NER bűne nem csak az volt, hogy a „sajátjainak” adott pozíciókat. Hanem az, hogy a közvagyont politikai hűség alapján zárt struktúrákba terelte.
Ezt nem elég visszavenni. Ezt másképp kell működtetni.
Az MCC és a nem egyetemi alapítványok ügye csak a kezdet
Magyar Péter Brüsszelben már arról beszélt, hogy az egyetemeket fenntartó alapítványok kivételével a kormány augusztus végéig megszüntetné a KEKVA-kat, köztük az MCC mögött álló fenntartói formát is. Az MCC erre azt közölte, hogy ha az Országgyűlés így dönt, akkor alapítványként folytatnák tovább tehetséggondozási és oktatási tevékenységüket. (hvg.hu)
Ez is mutatja: a vita nem arról szól, hogy megszűnik-e minden intézmény, amelyet a Fidesz idején hoztak létre vagy erősítettek meg. Hanem arról, hogy milyen fenntartói formában, milyen vagyon felett, milyen ellenőrzéssel és milyen közpénzügyi felelősséggel működhetnek tovább.
Ez nagy különbség. Egy tehetséggondozó program, egy egyetem, egy kutatóintézet vagy egy kulturális projekt folytathat értelmes munkát. De nem lehet örök időkre politikai bunker, amely mögé közpénzmilliárdokat és befolyási hálózatokat rejtenek.
Most derül ki, komolyan gondolta-e a Tisza az elszámoltatást
Magyar Péter kampányának egyik legerősebb ígérete az volt, hogy véget vet a következmények nélküli országnak. A KEKVA-k és a Vagyonvisszaszerzési Hivatal ügye most ennek az első nagy próbája.
A választók nem szimbolikus dühöt várnak. Nem elég néhány hangos sajtótájékoztató, pár nagy mondat és néhány politikai plakát. Aki elszámoltatást ígért, annak iratokat kell elővennie, szerződéseket kell átnéznie, vagyonelemeket kell feltérképeznie, felelősöket kell megneveznie, és jogállami úton kell visszaszereznie azt, amit vissza lehet.
Ez lassabb, bonyolultabb és kevésbé látványos, mint egy indulatos beszéd. De csak így lesz védhető.
A NER nem egyetlen széffel működött, hanem ezer jogi dobozzal. Ezeket most egyenként kell kinyitni.
A tét nagyobb, mint a pénz
Persze, a pénz is óriási. Háromezer milliárd forintnyi KEKVA-vagyonról beszélünk, és egyes elemzések a magántőkealapokkal együtt ennél is nagyobb, több ezermilliárdos NER-vagyont emlegetnek. A Válasz Online nyomán több lap is arról írt, hogy szélesebb körben akár 5 ezer milliárd forintnyi vagyon feletti kontroll visszaszerzése is felmerülhet. (szeretlekmagyarorszag.hu)
De a valódi tét még ennél is nagyobb: vissza lehet-e állítani azt az egyszerű elvet, hogy ami közpénzből épült, az nem válhat egy politikai kaszt magánbiztosítékává?
Ha a válasz igen, akkor ez lehet a NER utáni korszak egyik legfontosabb döntése. Ha a válasz nem, akkor a kormányváltás csak a felszínt érinti, a mélyben pedig ugyanazok a vagyoni és intézményi hálók maradnak.
Magyar Péter most döntött: hozzányúl ehhez a rendszerhez. Ezért van ekkora riadalom a túloldalon.
A régi világ védekezni fog
Ne legyenek illúziók: a vagyonvisszaszerzés nem fog csendben menni. Lesznek jogi támadások, nemzetközi panaszok, alkotmányos viták, sajtókampányok, sértett közlemények és drámai mondatok a „tulajdonbiztonságról”. Lesznek, akik hirtelen a jogállam legnagyobb védelmezőivé válnak, miután éveken át tapsoltak a közvagyon kiszervezéséhez.
De a kérdés egyszerű marad: ha minden szabályos, közérdekű és átlátható volt, akkor nincs mitől félni. Ha viszont a közérdek csak fedősztori volt, akkor ideje visszanyitni a könyveket.
A Tisza-kormánynak itt nagyon pontosan kell dolgoznia. Nem engedhet meg magának kapkodást, jogi hibákat vagy politikai bosszúnak látszó túlmozgást. Mert a visszavétel csak akkor lesz erős, ha tiszta, dokumentált és védhető.
De ha ezt jól csinálja, akkor valóban történelmi fordulat jöhet.
Ez most nem fenyegetés, hanem elszámolás
Magyar Péter vagyonvisszaszerzési terve azért üt nagyot, mert végre nem általános korrupcióellenes szövegről beszélünk. Nem arról, hogy „majd rendet teszünk”. Hanem konkrét intézményről, konkrét jogi lépésekről, konkrét vagyontömegről és konkrét alapítványi struktúrákról.
A NER éveken át abban bízott, hogy a vagyont úgy lehet kiszervezni, hogy azt később már senki ne tudja visszavenni. A Tisza kétharmada most azt üzeni: dehogynem.
Ez a pillanat ezért fontosabb, mint egy átlagos politikai bejelentés. Itt dől el, hogy a rendszerváltás csak kormányváltás volt-e, vagy valóban elkezdődik a közvagyon visszavétele.
A magyar embereknek joguk van tudni, hová ment az állami vagyon. Joguk van visszakapni azt, ami közpénzből épült. És joguk van egy olyan államhoz, amely nem a saját klientúráját hizlalja, hanem a közérdeket szolgálja.
Ha a Vagyonvisszaszerzési Hivatal ezt végre képes lesz végigvinni, akkor most nem egyszerűen egy új hivatal indul.
Hanem a NER egyik legfontosabb biztosítékát kezdik kiszerelni a falból.
