Szijjártó Péter bejelentése jóval több lehet egy egyszerű munkahelyváltásnál
A Fidesz helyett már a magánszektorban tervezi a jövőjét
Szijjártó Péter bejelentése jóval több lehet egy egyszerű munkahelyváltásnál. A volt külügyminiszter a magánszektorban folytatná, és a hírek szerint a kínai elektromosautó-gyártó BYD-nél kaphat vezető szerepet. Ez azért különösen kényes, mert miniszterként hosszú éveken át ő képviselte az Orbán-kormány kínai gazdasági nyitását, az akkumulátorgyárakat és az elektromosautó-ipari beruházásokat.
A történet politikai súlyát tovább növeli, hogy nem ő az egyetlen meghatározó fideszes, aki új irányba indul. Gulyás Gergely lemondott a frakcióvezetésről, Szijjártó pedig a parlamenti ellenzéki szerep helyett inkább egy nemzetközi vállalatnál folytatná. Mindez azt a látszatot kelti, hogy a korábbi kormány fontos emberei már nem a Fidesz újjászervezésén dolgoznak, hanem saját jövőjüket biztosítják.
Miközben Orbán Viktor és pártja kifelé ellenállásról, történelmi küzdelemről és a magyar demokrácia védelméről beszél, a háttérben egymás után mozdulnak meg a régi rendszer ismert szereplői. Egyre nehezebb elhinni, hogy mindenki a közös politikai harcra készül, amikor többen már a következő állásukat keresik.
Szijjártó távozása ezért könnyen a Fideszen belüli szétesés egyik jelképévé válhat. Azok, akik korábban még a rendszer legfontosabb arcai voltak, most mintha elsőként keresnék a kijáratot a süllyedő hajóról.
A BYD-nél kapott állás nem tekinthető egyszerű magánügynek
Önmagában természetesen nem törvénytelen, ha egy volt miniszter a magánszektorban vállal munkát. Szijjártó Péternek is joga van új karriert kezdeni. A kérdés az, hogy új állása mennyire kapcsolódik azokhoz az ügyekhez, amelyekben korábban külügyminiszterként döntéseket hozott, tárgyalásokat folytatott vagy politikai támogatást biztosított.
A BYD magyarországi megjelenése, a kínai beruházások ösztönzése és az elektromosautó-ipar fejlesztése mind olyan terület, amelyhez Szijjártónak miniszterként szoros kapcsolata volt. Emiatt tisztázni kellene, mikor kezdődtek az állásról szóló egyeztetések, történt-e kapcsolatfelvétel még a hivatali időszakában, és milyen szerepet játszott korábban a vállalat magyarországi terveinek támogatásában.
A közvéleménynek azt is joga lenne megtudni, pontosan milyen munkakört kapna a BYD-nél. Más megítélés alá esik egy általános tanácsadói állás, és megint más, ha Szijjártó korábbi politikai kapcsolatait, kormányzati tapasztalatait vagy nemzetközi hálózatát kellene hasznosítania a vállalat érdekében.
Nem elég tehát azt mondani, hogy jogilag minden rendben van. A közbizalom szempontjából már az összeférhetetlenség látszata is súlyos probléma lehet. Különösen akkor, ha egy politikus éveken keresztül egy gazdasági ágazatot támogat, majd röviddel később ugyanannak az iparágnak az egyik legnagyobb vállalatánál bukkan fel vezetőként.
Szijjártó Pétert nem kell bizonyíték nélkül bűnösnek tekinteni. Az ügy azonban túl komoly ahhoz, hogy kizárólag az ő magyarázatára és jó ízlésére bízzák a tisztázását.
Nyugaton már szabályozzák a politikából az üzleti világba történő átjárást
Több európai országban éppen az ilyen ügyek miatt vezettek be úgynevezett „forgóajtó-szabályokat”. Ezek célja nem az, hogy egy korábbi miniszter többé ne dolgozhasson, hanem az, hogy ne használhassa fel azonnal saját anyagi előnyére a hivatalban megszerzett információkat, kapcsolatokat és befolyást.
Svédországban a volt minisztereknek és államtitkároknak be kell jelenteniük, ha a magánszektorban vállalnának új munkát. Egy független testület megvizsgálhatja, hogy az állás veszélyezteti-e a közbizalmat, és szükség esetén várakozási időt írhat elő.
Hollandiában korlátozzák, hogy a volt miniszterek korábbi tárcájukhoz kapcsolódó vállalatoknak lobbizzanak vagy azonnal olyan munkát vállaljanak, amely közvetlenül összefügg korábbi kormányzati feladataikkal. Franciaországban szintén etikai vizsgálathoz köthetik a magánszektorban történő elhelyezkedést.
Az Európai Bizottság volt tagjainak is be kell jelenteniük új állásukat. Ha az kapcsolódik korábbi szakterületükhöz, etikai vizsgálat indulhat annak megállapítására, hogy fennáll-e összeférhetetlenség.
Magyarországon jelenleg nincs olyan általános karenciaidő, amely minden volt miniszterre, államtitkárra és magas rangú kormányzati tisztségviselőre vonatkozna. Emiatt egy korábban támogatott vagy felügyelt ágazatban akár közvetlenül a távozása után is munkát vállalhatnak.
Ez súlyos hiányosság, mert a közszolgálat során megszerzett kapcsolatok és információk komoly piaci értéket jelenthetnek. Szabályozás nélkül mindig felmerülhet a gyanú, hogy egy politikus már hivatalban is saját későbbi elhelyezkedését készítette elő, még akkor is, ha erre nincs közvetlen bizonyíték.
A Tisza törvényben akadályozhatná meg a hasonló ügyeket
A Tisza-kormány előtt most lehetőség nyílhat arra, hogy általános és mindenkire érvényes szabályokat alkosson. Egy új törvény előírhatná, hogy a volt miniszterek, államtitkárok és vezető tisztségviselők meghatározott ideig csak független etikai vizsgálat után helyezkedhessenek el olyan vállalatoknál, amelyek korábbi feladataikhoz vagy döntéseikhez kapcsolódnak.
A vizsgálat során ellenőrizni lehetne, hogy az érintett politikus részt vett-e a vállalatot érintő döntésekben, folytatott-e tárgyalásokat a céggel, hozzáfért-e bizalmas információkhoz, illetve mikor kezdődtek az új munkakörrel kapcsolatos egyeztetések.
Indokolt esetben több hónapos vagy akár egyéves karenciaidőt is elő lehetne írni. Ez alatt a volt tisztségviselő nem vállalhatna olyan munkát, amely közvetlenül kapcsolódik korábbi kormányzati területéhez.
A szabályozás természetesen nem lehet személyre szabott bosszútörvény. Nem írhatják kizárólag Szijjártó Péterre, és nem alkalmazhatják önkényesen. Általános, előre kiszámítható és független ellenőrzésen alapuló rendszerre lenne szükség, amely kormánypárti és ellenzéki politikusokra egyformán vonatkozik.
Egy ilyen vizsgálat Szijjártónak sem feltétlenül jelentene hátrányt. Ha az egyeztetések valóban csak távozása után kezdődtek, ha korábbi döntéseit nem befolyásolta személyes érdek, és az új munkaköre nem kapcsolódik közvetlenül miniszteri tevékenységéhez, akkor ezt egy független testület hivatalosan is kimondhatná.
Ha viszont összeférhetetlenségre utaló körülmények derülnének ki, akkor lehetőség lenne az állás elfogadásának korlátozására. A közbizalom védelme ugyanis nem maradhat kizárólag az érintett politikus döntésén múló erkölcsi kérdés.
A Szijjártó–BYD-ügy ezért jóval többről szól egy volt miniszter új munkahelyénél. Megmutatja, mennyire könnyen összemosódhat Magyarországon a politikai hatalom, az állami kapcsolatrendszer és a magánüzlet.
A Tisza számára ez lehet az egyik első valódi tisztasági próba. Nem elég azt ígérni, hogy véget vetnek a régi rendszer kapcsolati hálóinak. Olyan törvényeket kell alkotni, amelyek a jövőben megakadályozzák, hogy valaki egyik nap még állami döntéshozóként tárgyaljon egy vállalattal, röviddel később pedig ugyanannak a cégnek a fizetett vezetőjeként jelenjen meg.
A közszolgálat nem lehet ugródeszka a jól fizető vállalati állásokhoz, a miniszteri kapcsolatokat pedig nem lehet ellenőrzés nélkül pénzre váltani. A kérdés most az, hogy a Tisza csak végignézi Szijjártó távozását, vagy olyan szabályokat alkot, amelyek után a következő hasonló ügy már nemcsak politikai botrány, hanem valóban kivizsgálható és megállítható helyzet lesz.
