Szeptembertől megváltozik a rendszerhasználati díj elszámolása! EZ lesz,ha tetszik,ha nem !
Most érkezett: szeptembertől átírják a villanyszámlák egyik legfontosabb szabályát
Nem automatikus áremelés jön szeptemberben
Fontos változás jelent meg a Magyar Közlönyben: teljesen új, részletes módszertan alapján kell meghatározni a villamosenergia-rendszerhasználati díjakat. A szabály augusztus 31-én hatályba lép, így szeptembertől már ez lesz az alapja annak, ahogyan a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal a következő évek hálózati tarifáit kiszámolja.
Mielőtt azonban bárki megijedne, fontos tisztázni, hogy az új rendelet önmagában nem jelenti a lakossági villanyszámlák azonnali emelkedését. A most megjelent rendelet nem emeli meg automatikusan szeptemberben a rendszerhasználati díjat, és egyetlen új lakossági forint/kWh tarifát sem hirdetett ki.
Nem maga a jelenleg fizetendő tarifa változik meg, hanem az a számítási rendszer, amelynek alapján a következő rendszerhasználati díjakat meghatározzák. A 7/2026-os MEKH-rendelet rögzíti, milyen költségeket lehet elfogadni, hogyan kell azokat évről évre korrigálni, és milyen teljesítményt várnak el a hálózati cégektől.
A rendszerhasználati díj nem azonos magának az elektromos energiának az árával. Az energiaár a ténylegesen felhasznált villamos energia ellenértéke, a rendszerhasználati díjak pedig az áram továbbításához, elosztásához és a teljes hálózat működtetéséhez kapcsolódnak. Ebből finanszírozzák többek között a vezetékek, az alállomások, a transzformátorok, a mérők és a rendszerirányítás működését, valamint a karbantartást és az ellátásbiztonság fenntartását.
Leegyszerűsítve: az áramot nem elég előállítani, azt biztonságosan el is kell juttatni minden otthonba és vállalkozáshoz. Ehhez egy teljes országos infrastruktúrának kell éjjel-nappal működnie. Ezért a mostani módosítás technikai szabálynak tűnhet, mégis minden fogyasztót érinthet, hiszen a későbbi hálózati tarifák alapját határozza meg. A változás most még nem jelenik meg új összegként a számlán, hosszabb távon azonban befolyásolhatja, hogy a szolgáltatók mely kiadásaikat és milyen mértékben érvényesíthetik a díjakban.
A MEKH az árszabályozási cikluson belül évente állapítja meg a rendszerhasználati díjakat, az adott év január 1-jei hatálybalépéssel. Az augusztus végén életbe lépő módszertan tehát nem egy szeptember 1-jei lakossági tarifaemelés. A következő rendes éves díjmegállapításnál viszont már szerepet kaphatnak az új képletek és szempontok, ezért a lakosság számára a következő igazán fontos időpont 2027. január 1. lehet.
Az infláció, a bérek és a hatékonyabb működés is számítani fog
Az új rendszer szerint a hálózati cégek működési költségeinek éves frissítésekor az MNB előrejelzéseit is figyelembe kell venni. A fogyasztói árindexből és a versenyszférában várható bruttó átlagkereset változásából egy összetett indexet képeznek. Erre azért van szükség, mert a hálózatüzemeltetők kiadásai sem maradnak változatlanok: drágulhatnak az alkatrészek, emelkedhetnek a bérek, és növekedhetnek az egyéb működési költségek.
Az új módszertan ugyanakkor nem engedi, hogy minden drágulást automatikusan és teljes egészében a fogyasztókra terheljenek. Az inflációból és a bérekből kiszámított emelkedést kötelező hatékonyságjavulási elvárással kell csökkenteni, amely évente 0,5 és 1,5 százalékpont közötti lehet. Egy hálózati társaság tehát nem mondhatja egyszerűen azt, hogy minden tíz százalékkal drágult, ezért neki is automatikusan tíz százalékkal több pénz jár. A szabályozó elvárja, hogy a szolgáltató közben hatékonyabban is működjön.
Ez közvetlenül a fogyasztók érdekeit védi. Ha minden költség korlátozás nélkül bekerülhetne a tarifába, a hálózati társaságok kevésbé lennének érdekeltek a takarékosabb működésben. A cél ugyanakkor nem az, hogy ne maradjon elegendő pénz a hálózat fejlesztésére, mert annak hosszabb távon több üzemzavar és rosszabb szolgáltatás lenne a következménye. Az új rendszernek egyensúlyt kell teremtenie a cégek működőképessége, a szükséges fejlesztések és a fogyasztók védelme között.
A Magyar Közlönyben egy külön, részletes költség-felülvizsgálati módszertan is megjelent. Ennek alapján a hálózati cégeknek kell alátámasztaniuk, hogy egy adott költség miért indokolt. Ha nincs megfelelő műszaki vagy gazdasági indoklás, a MEKH nem köteles elfogadni az összeget. Ez azért lényeges, mert az elismert költségek jelentik az egyik alapját annak, hogy a szolgáltatók mekkora hálózati díjat szedhetnek be.
A hálózati veszteségek költségét szintén szabályozzák. Az áram szállítása közben fizikailag is keletkezik veszteség, amelynek pénzügyi következménye van. Az új módszertan meghatározza, hogyan kell előre megbecsülni ennek mennyiségét és beszerzési árát, majd a becslést a tényleges adatok alapján korrigálni. Egy ingadozó energiapiacon ennek különösen nagy jelentősége lehet, mert a becsült és a valós költségek közötti eltérés a későbbi éves tarifákban korrekcióként jelenhet meg.
Mindez azt jelenti, hogy a költségeket több oldalról is ellenőrzik. Nemcsak azt nézik, mennyivel emelkedtek a bérek vagy az eszközárak, hanem azt is, hogy az adott kiadás valóban szükséges volt-e, a szolgáltató teljesítette-e a vele szemben támasztott követelményeket, és közben javított-e a működése hatékonyságán. A módszertan célja nem egy előre meghatározott áremelés, hanem annak szabályozása, milyen adatok és teljesítmények alapján születhet meg a következő díjdöntés. Emiatt jelenleg felelősen nem lehet pontos összeget vagy százalékos lakossági változást mondani.
Az áramszünetek és a szolgáltatás minősége pénzügyi következménnyel járhat
Az új rendszer egyik legfontosabb eleme, hogy a MEKH a hálózati szolgáltatás minőségét is közvetlenül figyelembe veszi az elismert költségeknél. Ha egy elosztó javítja a szolgáltatás színvonalát, magasabb költségtömeget lehet elismerni számára, ha viszont romlik a teljesítménye, kevesebbet. Vagyis anyagi következménye lehet annak, hogy egy hálózati társaság mennyire megbízható szolgáltatást nyújt.
A rendelet ehhez konkrét mutatókat határoz meg. Figyelni fogják többek között a nem tervezett áramkimaradások átlagos gyakoriságát, az ilyen megszakítások átlagos időtartamát és egy külön kiesési mutatót is. Ha egy szolgáltatónál gyakrabban és hosszabb időre szakad meg az áramellátás, azt a szabályozás nem kezeli ugyanúgy, mintha folyamatosan javulna a hálózat megbízhatósága.
Az elosztói teljesítménydíjakat, forgalmi díjakat és több más díjelemet továbbra is országosan egységesen kell meghatározni az egyes feszültségszinteken. Ez azért fontos, mert egy sűrűn lakott nagyvárosi és egy ritkán lakott vidéki hálózat fenntartási költsége jelentősen eltérhet egymástól. A különbségeket az elosztók közötti kiegyenlítési rendszer kezeli.
Ahol az országosan egységes tarifából több bevétel keletkezik az elismert költségnél, ott az elosztó nettó befizető lehet. Ahol az egységes tarifa nem fedezi az elismert költségeket, ott a szolgáltató részesülhet a kiegyenlítési rendszerből. A fogyasztó szempontjából ez azt jelenti, hogy ugyanazon fogyasztói kategóriában nem azért lesz drágább a hálózati díj, mert olyan településen él, ahol többe kerül a vezetékek üzemeltetése. Az országosan egységes díjszerkezet az új rendeletben is alapelv marad.
A teljesítménydíj és a fogyasztás után fizetett forgalmi díj egymáshoz viszonyított arányát is tudatosabban kell meghatározni. Figyelembe kell venni az optimális hálózathasználatot, a jobb teljesítménykihasználást és a használatarányos díjfizetést. A kérdés egyszerű: mennyit fizessen a fogyasztó azért, hogy egy adott teljesítmény folyamatosan rendelkezésére álljon, és mennyit azért az áramért, amelyet ténylegesen felhasznál. Az új szabályozás szerint ezt úgy kell kialakítani, hogy maga a díjrendszer is ésszerűbb hálózathasználatra ösztönözzön.
Ez azért lehet fontos, mert a hálózat költségeit nem kizárólag az elfogyasztott energia mennyisége határozza meg. A rendszernek akkor is készen kell állnia a szükséges teljesítmény biztosítására, amikor egy fogyasztó éppen kevesebb áramot használ. Az új módszertan ennek az egyensúlyát próbálja pontosabban kialakítani úgy, hogy a díjfizetés használatarányos maradjon, de a hálózat biztonságos működéséhez szükséges háttér is finanszírozható legyen. A részletszabályok ezért a szolgáltatók bevétele mellett a fogyasztási szokásokra és a hálózat terhelésére is hatással lehetnek.
A következő nagy dátum 2027 eleje lehet, az okosmérőknél pedig kézzelfogható változás jön
A Magyar Közlöny átmeneti rendelkezéseket is tartalmaz. A 2027-es tárgyévnél bizonyos, 2025 októbere és 2026 szeptembere között keletkezett kiegyenlítőenergia-költségeltéréseket már figyelembe kell venni. Ez azonban nem jelent automatikus drágulást, mert a korrekció előjele pozitív és negatív is lehet. A tényleges költségek és a korábban elismert értékek közötti különbséget kell rendezni.
A jelenlegi tarifákat ugyanakkor nem számolják újra. A kapcsolódó rendelet kifejezetten rögzíti, hogy a jelenlegi 2025–2028-as árszabályozási ciklus induló árait nem határozzák meg ismét, és az új módszertan a korábbi, már véglegessé vált díjmegállapító határozatokat sem érinti. Ez az egyik legerősebb bizonyítéka annak, hogy nem szeptemberi lakossági áremelésről van szó.
Vagyis szeptember elején nem azért kell figyelni a villanyszámlát, mert hirtelen új rendszerhasználati díjat terhelnek rá. Az új szabályozás a következő éves tarifadöntéseket teszi részletesebben ellenőrizhetővé. A hálózati díjak kiszámításának szabályrendszere változik meg, nem pedig automatikusan a szeptemberi villanyszámla összege. A valódi lakossági hatást csak akkor lehet majd forintra pontosan megmondani, amikor a MEKH közzéteszi a következő éves rendszerhasználati díjakat.
Az energetikai csomagban az okosmérőkhöz kapcsolódó előírások is változtak. Bizonyos feltételek mellett a felhasználó egy általa kiválasztott felhasználási helyre kérheti az első okosmérő felszerelését, illetve a meglévő mérő okosmérőre cserélését. Az elosztónak ezt egy éven belül biztosítania kell, az első ilyen mérőcseréhez pedig ingyenességet rendel a szabályozás. Ez már nem egy későbbi tarifaképlet része, hanem konkrét fogyasztói jogosultság.
Az okosmérőkre vonatkozó változás ezért jóval közvetlenebbül érzékelhető, mint a rendszerhasználati díjak új számítási módszere. Míg a tarifaszabályok lakossági hatása csak a következő díjmegállapításkor válik számszerűvé, az első mérő felszerelésének vagy cseréjének lehetősége már konkrét eljárást és határidőt ír elő az elosztó számára. A jogosultság azonban feltételekhez kötött, ezért az érintetteknek a saját szolgáltatójuknál kell ellenőrizniük, hogy az adott felhasználási hely megfelel-e az előírásoknak.
A Közlöny alapján tehát valóban hozzányúltak a rendszerhasználati díjhoz, de fontos pontosan érteni, hogyan: szeptembertől nem egy új árcédula kerül a villanyszámlára, hanem új szabályok lépnek életbe arról, hogyan készül majd a következő árcédula. A rendszer azt is meghatározza, hogyan számít az infláció és a béremelkedés, milyen hatékonyságjavulást várnak el a szolgáltatóktól, és milyen következménye legyen a szolgáltatás javulásának vagy romlásának.
Ha az új módszertan jobb szolgáltatásra ösztönzi a cégeket, kiszűri az indokolatlan költségeket, és közben elegendő pénzt hagy a hálózat fenntartására és fejlesztésére, annak minden fogyasztó nyertese lehet. A következő döntő időpont ebből a szempontból 2027. január 1. lesz, mert az akkor életbe lépő tarifák meghatározásánál már az új szabályok is szerepet kaphatnak.
