Adele váratlanul megjelent Diogo Jota temetésén, majd elénekelte a Hometown Glory-t
Így köszönt el Diogo Jotától
Síri csend uralta a Szent György-katedrálist Liverpoolban, ahol Diogo Jotától, a váratlanul elhunyt futballsztártól búcsúztak. A levegőt feszültség, fájdalom és néma gyász töltötte meg. Nem sokkal később pedig történt valami, amit senki sem felejt el, aki ott volt.
Feketében, smink nélkül, mindenféle kíséret nélkül jelent meg Adele. A világhírű énekesnő csendesen lépett be a zártkörű temetésre, ahol a focista családtagjai, barátai, csapattársai és rajongói gyűltek össze. Nem előadásra készült – hanem búcsúra.
Minden bejelentés nélkül lépett az oltárhoz. Nem volt fény, nem volt taps. Csak egy mikrofon… és egy énekesnő, aki gyászolni jött. Adele énekelni kezdte a Hometown Glory című dalát – halk, remegő hangon, amely pillanatok alatt betöltötte a katedrálist. A dal, amelyet évekkel ezelőtt Londonról írt, most egészen más értelmet nyert. Az otthonról, a szeretetről, a hűségről szólt – és most Jotáról is.
„Szeretem a várost, amikor a levegő olyan sűrű és opálos…” – csendült fel a sor, és a kőfalak között valami megmozdult. A gyászolók némán hallgatták, sokan sírtak. Egy közeli hozzátartozó halkan így fogalmazott: „Olyan volt, mintha a lelkéhez énekelt volna.”
Adele hangja megremegett az utolsó versszaknál. Egy könnyet törölt le, majd egy hosszú, szinte imaszerű hanggal búcsúzott a daltól – és a baráttól. Az első sorban Diogo özvegye zokogva szorította magához gyermeküket. A Liverpool játékosai lehajtott fejjel álltak, néhányan hangosan sírtak. Ringo Starr – szintén Liverpoolból származó legenda – kezét a szívére téve állt, könnyeit nem tudta visszatartani.
A dal vége után nem hangzott fel taps. Csak csend maradt. Adele lehajtott fejjel letett egy fehér rózsát a koporsó mellé, majd visszaült a helyére.
A család szóvivője később elmondta: Adele külön kérte, hogy ne szerepeljen a sajtóban, és ne úgy lépjen fel, mint világsztár – hanem mint valaki, aki osztozik a gyászban. „Nem akart címlapra kerülni” – fogalmaztak. – „Csak úgy akart emlékezni, ahogy ő tud: dalban.”
Odakint, a templomon kívül gyertyák égtek. Sokan a telefonjukon játszották le a dalt, amit bent hallottak. Liverpool utcáin másnap reggel falfestmények jelentek meg Jotáról, a dal egy sorával: „Az én szülővárosom, én és az én népem…”
Ez nem volt koncert. Nem volt előadás. Csak fájdalom, csend, zene – és egy búcsú, ami örökre ott marad Liverpool szívében.
Hirdetés:
