Reviczky Gábor ilyen közel még soha nem járt a túlvilághoz
Megrendítő vallomást tett Reviczky Gábor: így jelent meg előtte elhunyt édesanyja szelleme
A 75 éves, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész ismét olyan őszinteséggel tárta fel életének legfájdalmasabb és legmisztikusabb fejezeteit, hogy a szavai egyszerre vágnak szíven és adnak reményt. A Meglepetés magazinnak adott interjújában Reviczky Gábor nemcsak a betegségéről számolt be, hanem egy egészen különös élményről is, amely még számára is felfoghatatlan.
„Jók az eredményeim, de teljes gyógyulást még nem mondhatnak ki”
A rákkal küzdő Reviczky állapota stabilizálódni látszik, de az orvosai szerint a teljes gyógyulás kimondásához még idő kell. A színész – aki az elmúlt évben kemény kezeléseken esett át – igyekszik változtatni a szokásain, ám egyetlen dologról, úgy tűnik, képtelen lemondani: a dohányzásról.
„Hétéves korom óta dohányzom. Most is elszívok naponta egy-két dobozzal. A professzor azt mondta, csökkenteni kellene az adagot, de teljesen nem hagyhatom abba, mert a szervezetem annyira hozzászokott, hogy ha egyik napról a másikra tenném le, rövid időn belül meghalnék” – mondta kendőzetlen őszinteséggel.
A cukrot elhagyta, helyette házi, rézüstben főzött szilvalekvárt eszik. Elmondása szerint ez ad neki erőt és örömet a hétköznapokban.
„Hiszem, hogy a test hal meg, a szellem örökké él” – különös jelenés a nappaliban
A színész mindig is nyitott volt a szellemi, lelki élményekre, ám olyasmiben volt része, amitől még ő is megdöbbent.
„Most történt meg velem először, hogy édesanyám szelleme megjelent nálunk. A feleségem még beszélni is tudott vele. Olyan volt, mintha aznap valami csillagkapu nyílt volna meg a lakásban… több elhunyt családtagunk is ’leérkezett’ közénk.”
Reviczky szerint hosszú évtizedek óta először érezte azt, hogy nincs teljesen egyedül a küzdelmeiben. Mintha elhunyt szerettei összefognák a kezét, és csendben támogatnák a gyógyulás útján.
A trauma, amely örökre beleégett a lelkébe: „13 éves voltam, amikor öngyilkos lett az édesanyám”
A Családfamesék című műsorban Reviczky olyan őszintén beszélt édesanyja tragédiájáról, ahogyan talán még soha.
Gyermekként végignézni a lassú lecsúszást, majd egyik napról a másikra elveszíteni az anyát – olyan seb, amely hat évtized után is él.
„Attól kezdve állandóan kórházban volt…”
Édesanyja a második várandóssága alatt lett súlyos skizofrén. A ’60-as években pedig a pszichiátria még gyerekcipőben járt: kevés gyógymód, még kevesebb empátia.
„37 éves koráig bírta, aztán vonat alá vetette magát” – mondta korábban fájdalmas tömörséggel.
Most azonban ennél is mélyebbre engedett bennünket.
Egy reménytelen szerelem törte össze a lelkét
Reviczky elcsukló hangon mondta el a kamera előtt:
Hirdetés
„Beleszeretett egy orvosba. Nem volt viszonzás… és ettől teljesen összeroppant. Bekattant szegény. Tudathasadást kapott, skizofrén lett.”
A színész ma már úgy látja: ha akkoriban léteztek volna olyan terápiák és gyógyszerek, mint manapság, talán egészen más véget ér az édesanyja története.
„Gyerekkoromat nélküle töltöttem”
Reviczky és öccse magukra maradtak.
„Az édesapám dolgozott. Én pedig 13 éves koromig az öcsémmel voltam otthon, ketten. Ezt a mai napig szenvedem… ezt az anyahiányt. Mert szeretetet igazán csak az anya tud adni. Ha az nincs… akkor az emberben is lesz egy hiány.”
A színész ekkor elhallgatott. Még hatvan év távlatából is látszott rajta a feldolgozhatatlan fájdalom.
Tehetséges énekesnő lehetett volna – de az élet közbeszólt
Kevesen tudják, de Reviczky édesanyja rendkívüli hanggal volt megáldva.
„Minden énekversenyt megnyert. Záray Márta mögötte végzett mindig… mégis belőle lett énekesnő.”
Egy elpazarolt tehetség, egy tragikus szerelem, egy fiatal anya, aki sosem állhatott fel a betegségből – megrendítő történet, amelyet a színész most, hosszú hallgatás után osztott meg a nyilvánossággal.
A múlt feltárása segít gyógyulni
A Családfamesék célja, hogy ismert emberek gyökereit, családi titkait és életük meghatározó mozaikjait mutassa meg. Reviczky története azonban messze túlmutat egy tévéműsoron: fájdalmas emlékezés, személyes terápia és egyben figyelmeztetés is arra, mennyire törékeny az emberi lélek.
Reviczky Gábor pedig ma már úgy érzi: ha édesanyja nem is lehet vele testben, a szelleme ott van mellette – talán épp azért, hogy végig fogja a kezét a gyógyulás felé vezető úton.
