Történelmi fordulat: Amerika kilépett az Egészségügyi Világszervezetből
ilágszintű bizonytalanság az amerikai kilépés után
Az Egyesült Államok hivatalosan megszüntette tagságát az Egészségügyi Világszervezetben (WHO), ezzel lezárva egy csaknem nyolc évtizedes együttműködést a genfi székhelyű ENSZ-ügynökséggel. A szervezetet 1948-ban az USA is alapítóként támogatta, és hosszú időn keresztül a legnagyobb pénzügyi hozzájárulója volt.
A döntés időzítése különösen érzékeny, mivel január 26. a Lepra Világnapja. Ez a nap arra hívja fel a figyelmet, hogy a betegség ma is létezik, bár gyógyítható lenne, ha a segítség megfelelően érkezne. A leprával élő embereket azonban sok országban továbbra is megbélyegzik, elveszítik munkájukat, el kell hagyniuk otthonaikat, és gyakran elszigetelődnek a társadalomtól.
A kilépést az amerikai Külügyminisztérium azzal indokolta, hogy a WHO nem kezelte megfelelően a COVID–19-járványt, nem hajtotta végre a szükséges reformokat, és „politikai befolyás” alá került. Washington azt is közölte, hogy nem kíván megfigyelőként részt venni a szervezet munkájában, és nem tervezi a visszatérést sem. Ehelyett kétoldalú egészségügyi együttműködéseket kíván kialakítani más országokkal.
Az USA nem fizette be a WHO-nak járó 2024–2025-ös tagdíjakat, amelyek összege 220–280 millió dollárra tehető. Az amerikai kormány szerint ez nem feltétele a kilépésnek, ugyanakkor a WHO úgy véli, hogy a tartozás rendezése szükséges lenne a jogszerű kilépéshez. Ez a kérdés jogi vita tárgyává vált.
A döntés világszerte erős kritikát váltott ki, mivel sok szakértő szerint gyengíti a globális közegészségügyi koordinációt és a járványokra való felkészülést. Az amerikai jog szerint a kilépéshez egyéves előzetes értesítés szükséges volt, amelyet Trump rendelete biztosított, így a kilépés 2026. január 22-én vált hatályossá.
Washington kifogásai között kiemelt szerepet kapott a WHO politikai függetlenségének kérdése. Az amerikai álláspont szerint a szervezet tagállami nyomás alatt működik, és válsághelyzetekben nem képes kellően határozott döntéseket hozni. A COVID–19-járvány kezdeti szakaszában több nyugati kormány is bírálta a WHO kommunikációját, amely szerintük túlzottan óvatos volt, és hosszú ideig átvette a kínai hatóságok hivatalos álláspontját.
Kritikusok szerint a problémák nem pusztán szakmai jellegűek, hanem nagyhatalmi befolyás következményei is lehetnek. Az amerikai érvelés szerint a WHO legnagyobb gyengesége az, hogy nem rendelkezik valódi végrehajtói autonómiával, mivel költségvetésének jelentős része önkéntes befizetésekből és adományokból áll, amelyek befolyásolhatják a döntéshozatalt.
A kilépés következményei egyelőre nehezen mérhetők fel. A WHO vezetése szerint az amerikai távozás gyengíti a globális járványügyi együttműködést, csökkenti az adatmegosztás hatékonyságát, és veszélyezteti a nemzetközi reagálási rendszerek működését. Több egészségügyi és jogi szakértő szerint a lépés rövidlátó és kockázatos, mivel aláássa a közös járványellenőrzést.
Az USA korábban évente mintegy 1,2 milliárd dollárral járult hozzá a WHO működéséhez, ami a szervezet költségvetésének körülbelül 18 százalékát tette ki. A kilépés ezért komoly pénzügyi nehézségeket, szakértői létszámcsökkenést és programok visszafogását eredményezheti.
Érdekesség, hogy egyes amerikai állami és regionális szereplők, például Kalifornia, továbbra is részt kívánnak venni a WHO technikai hálózataiban, jelezve, hogy a szövetségi kilépés nem feltétlenül zárja ki a szakmai együttműködést. A döntés geopolitikai hatásokat is kiválthat, mivel más nagyhatalmak, például Kína vagy Oroszország, erősíthetik pozíciójukat a szervezetben, miközben az USA formálisan kívül marad a globális egészségügyi fórumon.
