đ€ Ma van nyolc Ă©ve, hogy elment â FĂĄbiĂĄn Juli emlĂ©ke örökkĂ© velĂŒnk marad đ€
Ma, december 16-ĂĄn, pontosan nyolc Ă©ve, hogy örökre elhallgatott FĂĄbiĂĄn Juli hangja. A kivĂ©teles tehetsĂ©gƱ jazzĂ©nekesnĆ 2017-ben, mindössze 37 Ă©vesen hunyt el, Ă©s hiĂĄnya azĂłta is fĂĄjĂł Ʊrt hagyott a magyar zenei Ă©letben. BĂĄr az idĆ mĂșlik, az emlĂ©ke nem halvĂĄnyul â dalai, szemĂ©lyisĂ©ge Ă©s kĂŒlönleges kisugĂĄrzĂĄsa ma is velĂŒnk Ă©l.
Â
FĂĄbiĂĄn Juli nem csupĂĄn Ă©nekes volt, hanem jelensĂ©g. HangjĂĄban egyszerre volt jelen a törĂ©kenysĂ©g Ă©s az erĆ, a fĂĄjdalom Ă©s az Ă©letöröm, az a fajta ĆszintesĂ©g, amely ritkĂĄn szĂŒletik. Minden megszĂłlalĂĄsa valĂłdi volt, minden dala egy darab belĆle.
Egy rendkĂvĂŒli pĂĄlya
Budapesten szĂŒletett, Ă©s mĂĄr fiatalon kiderĂŒlt: a zene nem vĂĄlasztĂĄs szĂĄmĂĄra, hanem sors. A jazz vilĂĄga lett az otthona, ahol hamar az egyik legkĂŒlönlegesebb magyar hangkĂ©nt tartottĂĄk szĂĄmon. TehetsĂ©gĂ©t nemcsak itthon, hanem nemzetközi szinten is elismertĂ©k: a Montreux Jazz Voice Competition döntĆsei közĂ© jutni kĂ©tszer is olyan siker volt, amely keveseknek adatik meg.
Miközben karrierje felfelĂ© Ăvelt, Juli mindig megmaradt embernek. Nem jĂĄtszott szerepeket, nem akart többnek lĂĄtszani annĂĄl, aki volt â talĂĄn ezĂ©rt tudtak hozzĂĄ olyan sokan kapcsolĂłdni.
Â
A csend, ami tĂșl korĂĄn jött
HosszĂș Ă©s mĂ©ltĂłsĂĄgteljes kĂŒzdelmet folytatott a betegsĂ©ggel. Volt idĆ, amikor Ășgy tƱnt, sikerĂŒl visszatĂ©rnie az Ă©lethez Ă©s a szĂnpadhoz, ĂĄm a sors vĂ©gĂŒl mĂĄskĂ©pp döntött. 2017. december 16-ĂĄn csendben elment â de az a csend azĂłta is hangos.
HalĂĄla megrĂĄzta az egĂ©sz orszĂĄgot. ZenĂ©sztĂĄrsak, barĂĄtok, rajongĂłk ezrei Ă©reztĂ©k Ășgy: nemcsak egy mƱvĂ©szt, hanem egy kĂŒlönleges lelket veszĂtettĂŒnk el. Palya Bea, TĂłth Vera Ă©s sokan mĂĄsok dalokkal, szavakkal, könnyekkel bĂșcsĂșztak tĆle.
Ami megmaradt
FĂĄbiĂĄn Juli nyolc Ă©ve nincs közöttĂŒnk â mĂ©gis itt van minden hangban, amely Ćszinte, minden dalban, amely mer sebezhetĆ lenni. ZenĂ©je nem öregszik, nem kopik, nem vĂĄlik mĂșlttĂĄ. Ăjra Ă©s Ășjra megszĂłlal, Ă©s minden alkalommal emlĂ©keztet arra, milyen törĂ©keny Ă©s milyen gyönyörƱ az Ă©let.
đ€ Ma egy dallal, egy gondolattal, egy csendes emlĂ©kezĂ©ssel hajtunk fejet elĆtte.Mert vannak hangok, amelyek sosem hallgatnak el igazĂĄn.
đ€ FĂĄbiĂĄn Juli â örökkĂ© velĂŒnk.
Â

