BulvĂĄr

đŸ–€ Ma van nyolc Ă©ve, hogy elment – FĂĄbiĂĄn Juli emlĂ©ke örökkĂ© velĂŒnk marad đŸ–€

Ma, december 16-ĂĄn, pontosan nyolc Ă©ve, hogy örökre elhallgatott FĂĄbiĂĄn Juli hangja. A kivĂ©teles tehetsĂ©gƱ jazzĂ©nekesnƑ 2017-ben, mindössze 37 Ă©vesen hunyt el, Ă©s hiĂĄnya azĂłta is fĂĄjĂł Ʊrt hagyott a magyar zenei Ă©letben. BĂĄr az idƑ mĂșlik, az emlĂ©ke nem halvĂĄnyul – dalai, szemĂ©lyisĂ©ge Ă©s kĂŒlönleges kisugĂĄrzĂĄsa ma is velĂŒnk Ă©l.

 

FĂĄbiĂĄn Juli nem csupĂĄn Ă©nekes volt, hanem jelensĂ©g. HangjĂĄban egyszerre volt jelen a törĂ©kenysĂ©g Ă©s az erƑ, a fĂĄjdalom Ă©s az Ă©letöröm, az a fajta ƑszintesĂ©g, amely ritkĂĄn szĂŒletik. Minden megszĂłlalĂĄsa valĂłdi volt, minden dala egy darab belƑle.

Egy rendkĂ­vĂŒli pĂĄlya

Budapesten szĂŒletett, Ă©s mĂĄr fiatalon kiderĂŒlt: a zene nem vĂĄlasztĂĄs szĂĄmĂĄra, hanem sors. A jazz vilĂĄga lett az otthona, ahol hamar az egyik legkĂŒlönlegesebb magyar hangkĂ©nt tartottĂĄk szĂĄmon. TehetsĂ©gĂ©t nemcsak itthon, hanem nemzetközi szinten is elismertĂ©k: a Montreux Jazz Voice Competition döntƑsei közĂ© jutni kĂ©tszer is olyan siker volt, amely keveseknek adatik meg.

Miközben karrierje felfelĂ© Ă­velt, Juli mindig megmaradt embernek. Nem jĂĄtszott szerepeket, nem akart többnek lĂĄtszani annĂĄl, aki volt – talĂĄn ezĂ©rt tudtak hozzĂĄ olyan sokan kapcsolĂłdni.

 

A csend, ami tĂșl korĂĄn jött

HosszĂș Ă©s mĂ©ltĂłsĂĄgteljes kĂŒzdelmet folytatott a betegsĂ©ggel. Volt idƑ, amikor Ășgy tƱnt, sikerĂŒl visszatĂ©rnie az Ă©lethez Ă©s a szĂ­npadhoz, ĂĄm a sors vĂ©gĂŒl mĂĄskĂ©pp döntött. 2017. december 16-ĂĄn csendben elment – de az a csend azĂłta is hangos.

HalĂĄla megrĂĄzta az egĂ©sz orszĂĄgot. ZenĂ©sztĂĄrsak, barĂĄtok, rajongĂłk ezrei Ă©reztĂ©k Ășgy: nemcsak egy mƱvĂ©szt, hanem egy kĂŒlönleges lelket veszĂ­tettĂŒnk el. Palya Bea, TĂłth Vera Ă©s sokan mĂĄsok dalokkal, szavakkal, könnyekkel bĂșcsĂșztak tƑle.

Ami megmaradt

FĂĄbiĂĄn Juli nyolc Ă©ve nincs közöttĂŒnk – mĂ©gis itt van minden hangban, amely Ƒszinte, minden dalban, amely mer sebezhetƑ lenni. ZenĂ©je nem öregszik, nem kopik, nem vĂĄlik mĂșlttĂĄ. Újra Ă©s Ășjra megszĂłlal, Ă©s minden alkalommal emlĂ©keztet arra, milyen törĂ©keny Ă©s milyen gyönyörƱ az Ă©let.

đŸ–€ Ma egy dallal, egy gondolattal, egy csendes emlĂ©kezĂ©ssel hajtunk fejet elƑtte.Mert vannak hangok, amelyek sosem hallgatnak el igazĂĄn.

đŸ–€ FĂĄbiĂĄn Juli – örökkĂ© velĂŒnk.

ForrĂĄs

 

Hirdetés: