1 perce érkezett! Szörnyű hírt kaptunk ma reggelre – nagy név távozott közülünk!
Elment az utolsó tanú: elhunyt Markovics Gyula, térség utolsó holokauszt-túlélője
Egy évszázadnyi emlékezet távozott
A Nyíregyházi Zsidó Hitközség elnöke és a család jelentette be, hogy elhunyt Nyíregyháza és Sátoraljaújhely utolsó holokauszt-túlélője, Markovics Gyula. „A száz év reménye és az utolsó tanú emlékezete” – ezekkel a szavakkal búcsúztak attól az embertől, akinek halálával a térség történelmének egyik meghatározó fejezete is lezárult.
Markovics Gyula 1926 és 2026 között élt, életének 101. évében adta vissza lelkét Teremtőjének. Nemcsak egy rendkívüli ember távozott, hanem az utolsó olyan szemtanú is, aki személyesen élte át a holokauszt borzalmait Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében. Évtizedeken keresztül a közvetlen emlékezés élő lelkiismerete és megingathatatlan tanúja volt.
Néhány évvel ezelőtt több alkalommal is beszélt az életéről saját otthonában. Történeteinek részletes, nyomtatott memoár formájában történő megörökítése továbbra is a tervek között szerepel.
Tizennyolc évesen vitték Auschwitzba
Markovics Gyula 1926. január 22-én született Sátoraljaújhelyen, ahol gyermekkorát töltötte, majd ötvös- és órásmesterséget tanult. Mindössze 18 éves volt, amikor 1944-ben deportálták Auschwitz-Birkenauba. Fiatalon kellett szembenéznie az emberi történelem egyik legsötétebb és legkegyetlenebb időszakával.
Átélte a koncentrációs tábor poklát, a nélkülözést, a félelmet és a fagyos halálmenetek megpróbáltatásait. 1945 januárjában érkezett el számára a szabadság, amelyet később egy csodával határos „második születésnapként” őrzött meg. A földi pokolból visszatérve lehetőséget kapott arra, hogy újrakezdje az életét.
A vele történtek súlyát egész életében magával vitte, mégsem engedte, hogy a gyűlölet határozza meg a jövőjét. Túlélőként nemcsak a saját életéért küzdött, hanem azért is, hogy az áldozatok története és emléke soha ne merüljön feledésbe.
A gyűlölet helyett az újrakezdést választotta
Hazatérése után órás- és ékszerészmesterként dolgozott Vásárosnaményban, később pedig ipari üzemgazdászként folytatta pályáját Nyírbátorban. Nyugdíjba vonulásáig a VAGÉP irányítója volt. Munkájával, kitartásával és emberségével Nyíregyháza rendkívül megbecsült, kitüntetett polgárává vált.
Életével arra mutatott példát, hogyan lehet a legnagyobb traumák után is megőrizni az emberi méltóságot, a hitet, a kultúra szeretetét és az életbe vetett bizalmat. Nyíregyházán talált otthonra, ahol példás munkásságát és közösségért végzett tevékenységét a város vezetése, valamint a Zsidó Hitközség is mély tisztelettel ismerte el.
Idős korában sem fordult el a világtól. Aktívan olvasott, figyelemmel követte az eseményeket, és jelenlétével folyamatosan támogatta a hitközség közösségét. A város büszkesége volt, akit sokan egyszerűen csak Gyuszi bácsiként ismertek és szerettek.
Mostantól nekünk kell továbbadnunk a történetét
Markovics Gyula távozásával az utolsó olyan hang némult el a régióban, amely még saját fülével hallotta a történelem legsötétebb napjainak zaját. Élete végéig következetesen hirdette: „Emlékezzünk és emlékeztessünk!”
Az utolsó szemtanú távozott, üzenete és emlékezete azonban örökre velünk marad. Mostantól a következő generációk kötelessége, hogy továbbadják mindazt, amit átélt, és megőrizzék azok emlékét, akik nem térhettek haza.
Markovics Gyula története nem csupán a túlélésről szólt, hanem az újrakezdésről, az emberi méltóságról és a gyűlölet fölött aratott csendes győzelemről is. Nem engedhetjük, hogy története feledésbe merüljön.
