126 milliárdos fordulat: Kapitány István bejelentése után az adófizetők válláról is lekerülhet az óriási teher!
Óriási összeg visszafizetése kezdődhet meg!
Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter olyan pénzügyi fordulatról számolt be, amilyenre korábban nemigen volt példa. A Duna Aszfalt Zrt. kezdeményezte az EXIM Banknál és az MFB-nél fennálló kötvényeinek lejárat előtti visszaváltását.
A döntés összesen mintegy 126 milliárd forintot érint, amelyhez még hozzájönnek az addig járó kamatok is. A vállalat mindkét állami pénzintézet felé 200–200 millió dollárnyi kötvényt kíván visszaváltani, vagyis összesen 400 millió dollárnyi tőkéről és annak kamatairól beszélünk.
Ez nem egy későbbre megígért megtakarítás, hanem egy konkrét pénzügyi folyamat. A Duna Aszfalt írásban kezdeményezte a kötvények lejárat előtti rendezését az érintett állami pénzintézeteknél.
A konstrukcióhoz ráadásul 101 milliárd forintos állami készfizető kezesség kapcsolódott. Ez azt jelentette, hogy végső soron ekkora pénzügyi kockázat mögött álltak a magyar adófizetők. A visszaváltás rendezésével ez a kitettség megszűnhet.
Az állami kezesség addig szinte láthatatlan, amíg minden rendben zajlik. Ha azonban az elsődleges kötelezett valamilyen okból nem tud megfelelően teljesíteni, az államnak kellhet helytállnia. Ebben az esetben tehát a pénzügyi biztonsági hálót közvetve az adófizetők biztosították.
A kötvények visszaváltása ezért nemcsak a Duna Aszfalt és az állami bankok közötti ügy. A lépés közvetlenül érinti az állam pénzügyi kockázatát, amely a folyamat lezárásával ténylegesen kisebb lehet.
Az Eximbank átvilágítása után négy ügyben tettek feljelentést
A történet az Eximbank korábbi ügyleteinek átvilágításával kezdődött. Kapitány István tárcája ennek eredményeként négy külön ügyben tett feljelentést, összesen mintegy ezermilliárd forint értékű feltételezett visszaélések miatt.
Fontos jogi különbség, hogy a feljelentések bűncselekmények gyanújáról szólnak, nem jogerősen megállapított bűncselekményekről. Senki büntetőjogi felelőssége nem következik automatikusan a vizsgálatok elindításából.
A Duna Aszfalt kötvényeinek visszaváltása sem tekinthető beismerésnek. Ez a vállalat önkéntes pénzügyi döntése. Annak megállapítása, hogy a korábbi finanszírozás során történt-e bűncselekmény, és ha igen, kit terhel felelősség, a nyomozó hatóság és végső soron a bíróság feladata.
Az államnak azonban a vizsgálat ideje alatt sem kell ölbe tett kézzel várnia. A saját pénzügyi kockázatait közben is csökkentheti, amennyiben erre jogi és gazdasági lehetősége van.
Kapitány István azt is világossá tette, hogy a pénzügyi kitettség megszűnése nem jelenti az ügy lezárását. Az állam egyik feladata, hogy megvédje a közpénzt a további veszélyektől, a másik pedig az, hogy feltárja, miként jöhetett létre az eredeti konstrukció.
Az elmúlt hónapokban sok szó esett átvilágításokról, korábbi szerződések elővételéről és feljelentésekről. Ezek az átlagember számára könnyen elvont fogalmak maradnak, amíg nem társul hozzájuk kézzel fogható pénzügyi eredmény.
Ebben az esetben azonban egy 126 milliárd forintos kötvényállomány és egy 101 milliárd forintos állami kezesség került a középpontba. Ezek már nem pusztán politikai kijelentések, hanem pontosan meghatározható pénzügyi tételek.
Egy rendkívül kockázatosnak ítélt afrikai projektről van szó
A finanszírozás a Kongói Demokratikus Köztársaság és Zambia között tervezett Kasomeno–Mwenda infrastrukturális fejlesztéshez kapcsolódik. A beruházás része többek között egy híd- és határátkelő-projekt is.
Ehhez társult a Duna Aszfalt kötvényfinanszírozása, valamint a jelentős magyar állami kezesség. Kapitány István tárcája azt szeretné tisztázni, hogyan kaphatott ekkora állami hátteret egy olyan nemzetközi konstrukció, amelyet a jelenlegi kormány rendkívül kockázatosnak ítél.
Ezt a kérdést a kötvények visszaváltása sem teszi semmissé. A pénzügyi kockázat csökkenhet, de továbbra is meg kell vizsgálni, milyen döntések és indokok alapján vállalt az állam ekkora kötelezettséget.
A magyar közéletben az emberek annyiszor hallanak százmilliárdos összegekről, hogy ezek a számok idővel elveszíthetik valódi súlyukat. Pedig 126 milliárd forint rendkívül nagy összeg, amelyhez még a kötvények után járó kamatok is hozzáadódnak.
Az ügy jelentőségét tovább növeli, hogy nem ez az egyetlen átvilágított Eximbank-konstrukció. A Duna Aszfalthoz kapcsolódó eset csak egyike annak a négy ügynek, amelyek miatt a kormány feljelentést tett.
Kapitány István üzenete szerint ezért a vizsgálatoknak folytatódniuk kell. Az államnak azokban az esetekben is meg kell próbálnia csökkenteni a saját kitettségét, ahol ezt jogilag és gazdaságilag megteheti.
A cél nem kizárólag az, hogy politikailag felelőssé tegyenek vagy megszégyenítsenek valakit. Az elsődleges feladat az, hogy az adófizetők ne maradjanak benne olyan pénzügyi konstrukciókban, amelyeket a jelenlegi vezetés indokolatlanul veszélyesnek tart.
Korábban sokszor úgy tűnt, hogy egy már aláírt állami szerződés vagy megkötött pénzügyi konstrukció érinthetetlen. Az emberek rendszeresen azt hallották, hogy „már nincs mit tenni”, „szerződés van”, vagy „jogilag minden rendben”.
Most más hozzáállás rajzolódik ki: előveszik a szerződéseket, átvilágítják az állami bankok korábbi ügyleteit, szükség esetén feljelentést tesznek, újratárgyalják a konstrukciókat, és ahol lehet, leépítik az állam pénzügyi kockázatát.
A pénz visszafizetése után sem csukják be az aktát
A mostani ügy legnagyobb fordulata nem csupán az, hogy a Duna Aszfalt fizetni készül. Legalább ilyen fontos, hogy a kötvények rendezése után sem akarják lezárni a vizsgálatot.
Kapitány István bejelentésének lényege egyértelmű: először le kell venni a veszélyt az adófizetők válláról, majd meg kell vizsgálni, ki, mikor és milyen indokok alapján helyezte rájuk ezt a kockázatot.
Az elmúlt hetekben más korábbi állami konstrukcióknál is történtek hasonló irányú lépések. Milliárdos osztalékelőleg került vissza egy állami társasághoz, nagy közlekedési szerződéseket kezdtek újravizsgálni, és olyan beszerzéseknél jelentek meg alacsonyabb árak, ahol valódi versenyt teremtettek.
Ezek eltérő jogi és gazdasági ügyek, ezért nem lehet őket egyetlen büntetőjogi történetté összemosni. Az irány azonban hasonló: az állam jelenlegi vezetése nem tekinti megváltoztathatatlannak mindazt, amit a korábbi időszakban aláírtak.
Ez hosszabb távon a döntéshozók hozzáállását is megváltoztathatja. Ha minden érintett tudja, hogy évekkel később is elővehetik a dokumentumokat, megvizsgálhatják a feltételeket és végigkövethetik a felelősségi láncot, nehezebb félvállról venni az állam pénzügyi érdekeit.
A 400 millió dolláros kötvényállomány visszaváltásának elindítása és a mögötte álló 101 milliárd forintos állami garancia megszüntetése valódi pénzügyi változást jelenthet. Közben továbbra is nyitva marad a legfontosabb kérdés: hogyan jöhetett létre eredetileg ez a konstrukció?
Ha a mostani hozzáállás következetes kormányzati gyakorlattá válik, akkor a 126 milliárd forintos Duna Aszfalt-ügy valóban csak a kezdet lehet.
Mert a közpénzek védelmében az igazi fordulat nem az, amikor valaki megígéri, hogy elszámoltat, hanem amikor a százmilliárdos számok végre elkezdenek visszafelé is mozogni.
