Megszólalt a volt főügyész: Hamarosan következhet Rogán és Szijjártó
Megszólalt a volt főügyész: Hamarosan következhet Rogán és Szijjártó
Ihász Sándor szerint a kisebb ügyek után jöhetnek a nagyobb nevek
Megszólalt Ihász Sándor korábbi fellebbviteli főügyész, aki szerint az óbudai korrupciós ügyben elindult hatósági mozgás még csak a kisebb halak szintje lehet, mert ha valódi elszámoltatásról van szó, akkor előbb-utóbb azokhoz az ügyekhez is hozzá kell nyúlni, amelyekben a korábbi Fidesz-kormány magas rangú szereplőinek felelőssége is felmerülhet.
A volt főügyész üzenete lényegében az, hogy ha a hatóságok csak alsóbb szinteken, helyi ügyekben vagy kisebb szereplőknél állnak meg, akkor az nem valódi elszámoltatás lesz, hanem látványos, de korlátozott tisztogatás. A NER ugyanis nem néhány magányos szereplőből állt, hanem egy olyan rendszerből, ahol a politika, az állami döntéshozatal, a közbeszerzések, a kommunikációs megrendelések és a magánvagyonok épülése egymásba csúszott.
Ihász szerint ezért elő kell venni azokat az ügyeket is, amelyek a korábbi kormány csúcsszereplőihez vezethetnek. Ez nem jelenti azt, hogy bárki bűnös lenne, mert a büntetőjogi felelősséget csak bizonyítékok alapján, eljárásban, végső soron bíróság mondhatja ki, de politikailag egészen más súlya van annak, ha nemcsak végrehajtókat, közvetítőket vagy helyi szereplőket vizsgálnak, hanem azokat is, akik a döntések fölött ültek.
Rogán Antal találmánya újra kényes pont lett
Rogán Antal elektronikus aláíráshoz kapcsolódó találmánya régóta a magyar politika egyik legfurcsább története. Egy volt miniszterről van szó, aki találmányhasznosítási díjakból több mint kétmilliárd forintos bevételhez jutott, miközben a találmány előéletével kapcsolatban évek óta kérdések merülnek fel.
A sajtó friss beszámolói szerint nem állt le az a NAV-nyomozás, amely Rogán találmányának előzményeit és egykori üzleti körét is érintheti. Az ügy különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás gyanúja miatt indult, és a beszámolók szerint még mindig folyamatban van.
Rogán esetében a politikai probléma nem csak az, hogy sok pénzt keresett egy szabadalmon, hanem az is, hogy mindez egy olyan szereplőnél történt, aki közben a Fidesz hatalmi gépezetének egyik központi figurája volt. Egy ilyen ügyet nem lehet egyszerűen elintézni azzal, hogy „sikeres találmány”, mert meg kell nézni, kik fizettek, miért fizettek, milyen előzményekből nőtt ki a konstrukció, volt-e közpénzes vagy uniós támogatási szál, és ki mit tudott a folyamatokról.
Szijjártó Péter és a lélegeztetőgépek: a 300 milliárdos árnyék
A másik nagy ügy Szijjártó Péterhez és a koronavírus-járvány alatt vásárolt lélegeztetőgépekhez kapcsolódik. Magyarország több mint 16 ezer gépet szerzett be elképesztő összegért, miközben ezek jelentős része soha nem került tényleges használatba.
A történet azért lett a NER egyik legsúlyosabb közpénzügyi szimbóluma, mert a beszerzések körül rengeteg kérdés maradt: miért kellett ennyi gép, miért ilyen áron, kik voltak a közvetítő cégek, hogyan választották ki őket, milyen ellenőrzés volt, és mi lett az eszközök sorsa. A 300 milliárdos árnyék ezért nemcsak egy politikai szlogen, hanem egy olyan közpénzügyi kérdés, amelyre sokan máig választ várnak.
Ihász szerint az ilyen ügyekben nem lehet megállni ott, hogy „válsághelyzet volt”. A járvány valóban rendkívüli döntéseket követelt, de a rendkívüli helyzet nem jelent biankó csekket, főleg nem százmilliárdos nagyságrendben. Ha a beszerzések túlárazottak voltak, ha indokolatlan mennyiségű gépet vásároltak, ha közvetítő cégek extraprofitot értek el, akkor azt végig kell vizsgálni. Nem politikai bosszúból, hanem azért, mert közpénzről van szó.
Balásy, Tiborcz, uniós pénzek: a rendszer idegpontjai
Ihász az uniós források elköltését is azok közé az ügyek közé sorolta, ahol szerinte felmerülhet a korábbi kormányzati szereplők felelőssége. Ez különösen érzékeny terület, mert a Fidesz-korszak egyik legnagyobb kérdése éppen az volt, hogyan alakultak át uniós és állami pénzek magánvagyonokká.
Balásy Gyula cégei éveken át hatalmas állami kommunikációs megrendelésekből nőttek óriásira. Tiborcz István neve pedig az Elios-ügy óta összeforrt a közpénzes meggazdagodásról szóló vitákkal. Ezekben az ügyekben nem az a lényeg, hogy politikai ellenfelek hangosakat mondjanak egymásra, hanem az, hogy a szerződések, közbeszerzések, alvállalkozói láncok, árak, teljesítések és döntéshozói felelősségek végre átláthatóan az asztalra kerüljenek.
A NER egyik legnagyobb ereje sokáig éppen az volt, hogy a felelősség szétfolyt. Mindig volt egy cég, egy közvetítő, egy alvállalkozó, egy minisztériumi háttérdöntés, egy formailag szabályos közbeszerzés, de a rendszer egészét ritkán nézték egyben. Most ez változhat.
Az elszámoltatás legnehezebb része mindig az, amikor a hatósági munka eléri a politikai szintet. Egy helyi vállalkozót, közvetítőt vagy hivatalnokot könnyebb elővenni, mint egy volt minisztert vagy kormánytagot, akinek minden döntése mögött jogászok, minisztériumi apparátusok és politikai védőfalak álltak.
Rogán Antal és Szijjártó Péter neve nem azért került elő, mert egy volt főügyész hangzatos mondatokat akar mondani, hanem azért, mert mindketten olyan ügyekhez kapcsolódnak a közbeszédben, amelyekben hatalmas összegek, állami döntések és máig tisztázatlan részletek vannak.
Ez még nem büntetőjogi ítélet, de nagyon komoly politikai figyelmeztetés. Ha a Tisza-kormány valóban végigviszi az elszámoltatási ígéretét, akkor nem állhat meg azoknál, akik könnyen elérhetők. A valódi próba az lesz, hogy hozzányúl-e azokhoz az ügyekhez is, amelyek a korábbi hatalom legbelsőbb köreihez vezetnek.
A kisebb halak után ugyanis mindig ez a kérdés jön: lesz-e bátorság a nagyobbakhoz?
