Az aláírás pillanatában valami megmozdult a menyasszony ruhája alatt! A vőlegény elsápadt – a vendégek pedig elakadt lélegzettel nézték.
Az aláírás pillanatában valami megmozdult a menyasszony ruhája alatt! A vőlegény elsápadt – a vendégek pedig elakadt lélegzettel nézték.
A hatalmas terem tele volt izgatott suttogásokkal. Mindenki a párt figyelte, hiszen ez volt az a pillanat, amire már hetek óta vártak. Néhány vendég már előkapta telefonját, hogy megörökíthesse a tökéletes pillanatot. A légkör kellemes, örömteli volt, de valami a levegőben feszültséget hordozott.
A menyasszony a vőlegénye mellett állt, ujjai finoman fonódtak az övéibe. Gyönyörű volt, akár egy mesebeli hercegnő. Fehér ruhája lágyan hullámozott alakján, hosszú fátyla a padlót söprőtte. Arcán boldog mosoly ragyogott, de a tekintetében egy apró bizonytalanság fénye csillant meg.
– Minden rendben lesz – suttogta a vőlegény, finoman megszorítva a kezét.
A lány bólintott, de akkor…
Valami megmozdult.
Nem messze, nem a háttérben. A ruhája alatt!
Egy hirtelen, alig érezhető remegés – mintha valami vagy valaki ott lapult volna a finom anyag redői között.
A menyasszony megremegett, reflexből hátrált egy lépést. A vőlegény azonnal észrevette a reakcióját, homlokát ráncolva kérdezte:
– Mi történt?
De mielőtt válaszolhatott volna, az a valami ismét megmozdult – most már sokkal határozottabban. A ruha anyaga finoman megrezzent, mintha valóban valami vagy valaki rejtőzne alatta.
A vendégek megdermedtek.
Az egyik koszorúslány eltakarta a száját a kezével. Egy idős nagynéni keresztet vetett. A teremben feszes csend lett úrrá.
A vőlegény arca halottsápadt lett.
A menyasszony alig mert levegőt venni, testét bénító félelem járta át. Hideg borzongás futott végig a gerincén.
Aztán…
Egy éppen csak hallható susogás.
Finom, alig hallható neszezés, amely azonban nem hagyott kétséget: valami ott volt a ruhája alatt.
– Ez… ez valami vicc? – nyögte ki a tanú, idegesen körbenézve.
De senki sem nevetett.
Mindenki visszafojtott lélegzettel várta, mi fog történni.
Ekkor a ruha anyaga hirtelen hevesen megrándult, mintha valami vagy valaki ki akarna törni belőle!
A tömeg egy emberként kiáltott fel. Sikolyok hangzottak fel.
A menyasszony remegő kézzel emelte fel ruháját, miközben a vőlegény előrelépett, hogy segítsen neki.
Egy pillanatra minden megfagyott.
Majd… egy apró, bolyhos, barna-fehér kisállat ugrott ki a ruhájából. Egy nyúl!
A tömeg először némán meredt a jelenetre, majd hangos nevetés törte meg a csendet. A koszorúslányok közül egy előrelépett, elpirulva magyázta:
– Ez az ajándékunk volt! Egy szerencsehozó nyuszi! De nem gondoltuk, hogy ilyen hamar kiszökik!
A menyasszony először meglepetten pislogott, majd hangosan felnevetett, könnyekkel a szemében. A vőlegény is elmosolyodott, majd átkarolta menyasszonyát.
A feszültség elillant. A vendégek tapsolni kezdtek, a terem megtelt boldog nevetéssel. Az esketési szertartás folytatódott, immár mindenki feszültség nélkül, örömtől sugárzó arccal követte az eseményeket.
Egy biztos: ez az esküvő örökre emlékezetes maradt mindenki számára!
