Dolly megtörte a csendet Fenyő Miklós haláláról: mit szól mindehhez Csepregi Éva?
Fenyő Miklós halála nemcsak a rajongókat, hanem a teljes magyar zenei életet is megrázta. A Hungária legendás frontemberétől sorra búcsúznak pályatársai, barátai, tanítványai – sokan közülük megrendítő személyes történeteket is megosztva. Közéjük tartozik Dolly, a Hungária ikonikus énekesnője is, aki hosszú hallgatás után most először beszélt nyilvánosan arról, mit jelentett számára Fenyő Miklós elvesztése. Megszólalt Csepregi Éva, a Neoton Família sztárja is, aki szakmai és emberi oldalról emlékezett vissza a rock and roll királyára.Dolly számára Fenyő Miklós halála nem csupán egy pályatárs elvesztését jelenti. Több mint hat évtizedes barátság szakadt meg egyik pillanatról a másikra. Az énekesnő megtörten nyilatkozott, szavai mögött ott volt az a fájdalom, amit nem lehet színpadon, dalokkal feldolgozni.
„Nehéz ilyenkor megszólalni. Tele van a lelkem fájdalommal. A bejegyzést is nagyon fájdalmas volt megírnom” – mondta, amikor először kérdezték arról, hogyan élte meg a tragédiát. Nem is csoda: Dolly és Fenyő kapcsolata nemcsak közös zenélésről szólt, hanem valódi, mély emberi kötődésről.
Az énekesnő felidézte, hogy alig néhány héttel Fenyő halála előtt még hosszú órákon át beszélgettek telefonon. A sűrű teendők miatt nem tudtak személyesen találkozni, de a kapcsolatuk mit sem lazult. „Vagy három órán át beszélgettünk. Mindenről tudtunk csevegni, egyik téma jött a másik után” – mesélte Dolly. Ezek a beszélgetések most különösen fájó emlékké váltak számára.
A Hungária egykori feloszlása ugyan nem volt konfliktusoktól mentes, de Dolly később mindig hangsúlyozta: amit akkor haragnak éltek meg, az csak átmeneti törés volt. Az idő mindent helyre tett, a barátságuk pedig megmaradt. Fenyőt zenei testvérének nevezte, pótolhatatlan barátnak, akit nem lehet egyszerűen „elmúlt időbe” tenni.
A közös emlékek között előkerült egy különösen személyes részlet is. Fenyő Miklós híres volt arról, hogy beceneveket adott azoknak, akiket igazán közel engedett magához. Gyermekeit, unokáit, pályatársait is saját, csak rá jellemző módon szólította. Dolly elárulta: ő is kapott tőle egy ilyen becenevet, de azt már magával viszi a sírba. „Csak Miki szólíthatott így” – mondta, és ebben a félmondatban benne volt egy egész életnyi bizalom és szeretet.
A gyász nem állt meg a Hungárián belül. Csepregi Éva, a Neoton Família legendás énekesnője is megszólalt Fenyő Miklós halála után. Bár kapcsolatuk nem volt napi szintű, Éva mindig nagy tisztelettel beszélt róla, mint alkotóról és gondolkodóról.
„Nagyon megrázott ez a hír. Bátran állítom, hogy Miklós volt az egyik legjobb menedzser és színpadi ember” – fogalmazott. Szerinte Fenyő nemcsak dalokat írt és előadott, hanem komplett világokat épített, amelyek messze túlmutattak a kor hazai popkultúráján. A Hungária díszletei, koreográfiái, vizuális világa mindig egy előre megálmodott koncepció részei voltak.
Csepregi Éva úgy emlékszik vissza, hogy Fenyő Miklós munkamódszere szinte megszállott volt. Mindig volt egy víziója, amit nem engedett el addig, amíg meg nem valósította. Ez az elszántság tette a Hungáriát világszínvonalú jelenséggé – még akkor is, ha ezt sokan csak később ismerték fel igazán.
Éva azt is elárulta, hogy két évvel ezelőtt Fenyő meghívta vendégnek az egyik koncertjére, amit végül nem tudott elvállalni. Ez a döntés most különösen fáj számára. „Nagyon bánom” – mondta őszintén. Felidézte azt is, hogy Fenyő élénken érdeklődött a Neoton külföldi sikerei iránt, és gyakran kérte ki a véleményét nemzetközi lehetőségekről, akár Japánt is emlegetve lehetséges turnéállomásként.
A megszólalásokból egyértelműen kirajzolódik: Fenyő Miklós nemcsak előadó volt, hanem összekötő kapocs különböző zenei világok között. Olyan alkotó, aki figyelte mások útját, tanult belőlük, és inspirált is egyben. Halála után nemcsak dalok, hanem emberi történetek maradtak utána.
Dolly fájdalma és Csepregi Éva tiszteletteljes szavai ugyanarról tanúskodnak: Fenyő Miklós olyan nyomot hagyott maga után, amelyet nem lehet egyetlen korszakhoz vagy zenekarhoz kötni. A Hungária története, a rock and roll életérzés és az egymás iránti szakmai megbecsülés mind összefonódik a nevével.
Most, hogy már nincs köztünk, ezek a történetek válnak igazán fontossá. Nem a legendák, hanem azok a csendes pillanatok, telefonbeszélgetések, el nem vállalt meghívások és el nem mondott becenevek, amelyekből kirajzolódik, milyen ember volt valójában Fenyő Miklós.
