Gyászol a magyar futball: 35 évesen meghalt a Kaposvár egykori játékosa
Gyászol a magyar futball: 35 évesen meghalt Horváth Tamás, a Kaposvár egykori játékosa
Horváth Tamás halála mélyen megrázta a magyar futball közösségét
Mély megrendüléssel búcsúzik a magyar labdarúgás Horváth Tamástól, a Kaposvári Rákóczi korábbi futballistájától, aki hosszan tartó, súlyos betegség után, mindössze 35 éves korában hunyt el. Az egykori középpályás neve sokaknak nemcsak a pályán mutatott teljesítménye miatt maradt emlékezetes, hanem azért is, mert azok, akik ismerték, csupaszív, küzdő, életigenlő emberként beszéltek róla.
Horváth Tamás pályafutása a Mézga csapatában indult, majd a Kaposvári Rákóczi utánpótlásában folytatódott. Már fiatalon látszott rajta, hogy nemcsak tehetsége van a futballhoz, hanem olyan hozzáállása is, amelyet az edzők és a csapattársak különösen sokra tartanak. A mindig mosolygós, lelkes játékos hamar felhívta magára a figyelmet, és az utánpótlásévek után a klub második csapatában is lehetőséget kapott arra, hogy bizonyítson.
A következő nagy állomás 2010-ben érkezett el számára, amikor bemutatkozhatott az NB I-ben. Első élvonalbeli mérkőzésén a Diósgyőr ellen lépett pályára hazai környezetben, amikor akkori edzője, Prukner László a 72. percben küldte játékba. Ez a pillanat egy fiatal futballista életében hatalmas mérföldkő volt, hiszen Horváth Tamás eljutott oda, ahová sok gyerek csak álmaiban képzeli magát: magyar élvonalbeli mérkőzésen viselhette szeretett klubja mezét.
Az egykori szakvezető és jelenlegi klubelnök megrendülten emlékezett vissza volt játékosára, és szavai jól mutatják, mekkora veszteség érte a kaposvári futballközeget és mindazokat, akik ismerték Horváth Tamást.
„Egy fiatalember halálát mindig nehéz feldolgozni, főleg, ha egy olyan emberről beszélünk, mint amilyen Tomi volt. Az elvesztése értetlenséggel és fájdalommal tölt el mindenkit” – mondta Prukner László.
Fotó: Rákoczi FC
Pályafutását kettétörte a betegség, de a küzdelmet soha nem adta fel
Horváth Tamás összesen 31 alkalommal szerepelt az NB I-ben a Kaposvár színeiben. Pályafutása során egy gólt szerzett az élvonalban, de ez a találat különösen emlékezetes maradt, hiszen győzelmet ért a Diósgyőr elleni mérkőzésen. Egy futballista életében minden élvonalbeli gól fontos, de egy győztes találat mindig külön helyet kap az emlékek között, főleg akkor, ha egy saját nevelésű, fiatal játékos szerzi.
A Kaposvári Rákóczi közlése szerint Horváth Tamás karrierje jóval tovább ívelhetett volna, ám 2014-ben súlyos betegséget diagnosztizáltak nála. Az agydaganat végül véget vetett játékos-pályafutásának, és ezzel egy olyan út szakadt meg, amelyben még sok lehetőség, sok mérkőzés és sok szép futballpillanat lehetett volna.
Prukner László visszaemlékezésében azt is elmondta, hogy Horváth Tamás a betegségével is ugyanolyan elszántsággal küzdött, mint korábban a pályán az ellenfelekkel. Ez a küzdeni akarás, ez a belső erő jellemezte őt játékosként és emberként is.
„Tudtuk, hogy régóta küzd a betegségével, de az életben is ugyanolyan nagy harcos volt, mint a pályán. Balázs Benjáminnal és Bőle Lukáccsal együtt volt fiatalként játékosom, mindhármunknak szép jövőt jósoltunk. Sajnos, Tominak nem sikerült ezt beváltania, hiszen egy csapatépítőn kiderült a betegsége. Az semmihez sem mérhető fájdalom, amikor egy szülő elveszíti a gyermekét: a Kaposvári Rákóczi és a magam nevében ezúton is szeretném kifejezni az együttérzésemet.”
Ezek a mondatok különösen fájdalmasak, mert nemcsak egy sportoló elvesztéséről szólnak, hanem egy fiatal ember félbeszakadt életéről is. Horváth Tamás előtt komoly jövő állhatott volna, hiszen azok közé a játékosok közé tartozott, akiktől sokat vártak, és akiben edzői is látták a lehetőséget. A betegség azonban más irányba fordította az életét, és elvette tőle azt, ami gyerekkora óta meghatározta mindennapjait: az aktív futballt.
Játékosként már nem térhetett vissza, de a futballtól nem szakadt el
Bár Horváth Tamás játékosként már nem térhetett vissza a pályára, a labdarúgástól nem fordult el. Amikor egészségi állapota engedte, edzőként folytatta munkáját, és fiatal labdarúgók fejlődését segítette. Ez is azt mutatja, mennyire erős volt benne a kötődés a sportághoz: ha már játékosként nem lehetett ott a pályán, akkor tudását, tapasztalatát és szemléletét igyekezett átadni a következő generációnak.
Előbb a Bene Ferenc Labdarúgó Akadémián dolgozott, később pedig a PMFC utánpótlásában vállalt szerepet. Edzőként is azokért a fiatalokért dolgozott, akik ugyanazt az utat kezdték járni, amelyet egykor ő is: gyermekkori álmokkal, edzésekkel, mérkőzésekkel, reményekkel és azzal a vággyal, hogy egyszer nagyobb szinten is bizonyíthassanak.
Horváth Tamás története ezért nemcsak veszteségtörténet, hanem példa is arra, hogy valaki a legnehezebb helyzetben sem engedi el teljesen azt, amit szeret. A betegség elvette tőle a játékos-pályafutást, de nem tudta elvenni tőle a futball iránti szeretetet. Akik ismerték, úgy emlékeznek rá, mint olyan emberre, aki a pályán és az életben is küzdött, és aki akkor is próbált adni másoknak, amikor neki magának is hatalmas terheket kellett cipelnie.
A Kaposvári Rákóczi közlése szerint Horváth Tamás emlékére vasárnap 18 órakor gyertyagyújtást tartanak a Rákóczi Stadionban, a hazai kispad előtt. Ez a megemlékezés lehetőséget ad arra, hogy a klub, a szurkolók, a korábbi csapattársak, barátok és tisztelők együtt hajtsanak fejet egy olyan fiatalon távozott sportember előtt, aki sokak emlékezetében megmarad.
A magyar futball most egy olyan embertől búcsúzik, akinek életét túl korán törte ketté a betegség, de akinek küzdelme, embersége és futball iránti szeretete nem múlik el nyomtalanul. Horváth Tamás mindössze 35 éves volt, de azok szívében, akik ismerték, játszani látták, vagy edzőként találkoztak vele, tovább él az emléke.
