Japán belépett az amerikai rakétavédelembe – Új korszak kezdődött a világpolitikában
Az USA mozgósította szövetségeseit: Japán csatlakozása mindent megváltoztat
Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő a közösségi oldalán osztotta meg gondolatait egy friss nemzetközi fejlemény kapcsán, amely szerinte jóval többről szól, mint egyszerű katonai együttműködésről.
Bejegyzésében úgy fogalmazott: „A Nyugat stratégái döntöttek. Trump ebben csak egy „szereplő”…”. Ezzel arra utalt, hogy a háttérben átfogóbb, hosszabb távú stratégiai folyamatok zajlanak, amelyek túlmutatnak az aktuális politikai szereplőkön.
A szakértő szerint Japán csatlakozása az Egyesült Államok „Aranykupola” rakétavédelmi rendszeréhez nem pusztán technikai együttműködés. Úgy véli, ez egyértelmű stratégiai üzenet, amely azt jelzi, hogy a Nyugat új szintre emeli az együttműködését.
Tarjányi azt írja, hogy az Egyesült Államok jelenleg egyszerre három térségben is aktívan használja katonai erőforrásait: Ukrajnában, a Közel-Keleten és a Csendes-óceán térségében. „Ilyenkor egy „birodalom” két dolgot tehet, visszavonul vagy mozgósítja a szövetségeseit.” – fogalmazott, majd hozzátette: „Washington az utóbbit választotta.”
A bejegyzés szerint Japán belépése azt jelenti, hogy a Nyugat ipari-katonai rendszerré szervezi magát. Ennek okát így magyarázta: „a Nyugat komolyan le van maradva a Kelettel szemben.” Úgy látja, nem egyetlen háborúra készülnek, hanem több, egymással összefüggő válság hosszú távú kezelésére.
A helyzetet egy egyszerű képpel írta le:
„- Oroszország leköti Európát
Irán destabilizálja a Közel-Keletet
Kína nyomást gyakorol Ázsiára
És az USA mindhárom térben jelen van.”
Hangsúlyozta: „Ez tehát nem három konfliktus. Ez egyetlen globális verseny a bolygó uralmáért.”
A rakétavédelmi rendszerrel kapcsolatban kiemelte, hogy az nem támadó eszköz, hanem védekezési célokat szolgál. „Pajzsot pedig az épít, aki hosszú távú fenyegetést lát különösen hiperszonikus fegyverek és tömeges rakétacsapások vonatkozásában.” Japán esetében ezt Kína növekvő befolyásával, az Egyesült Államoknál pedig a többfrontos jelenléttel indokolta.
A következő hónapok kilátásairól is írt. Véleménye szerint „Nem világháborút. Hanem tartós feszültséget” hoz a közeljövő. Úgy látja, Ukrajnában nem várható gyors lezárás, a Közel-Keleten időszakos eszkalációk jöhetnek, míg Tajvan körül nőhet a katonai nyomás, bár rövid távon nyílt háborút nem tart valószínűnek.
A gazdasági következményekre is kitért: „Magas kockázati árakkal a befektetésekben, drága energiával, bizonytalan jövővel.”
Szerinte azonban a legnagyobb változás nem is látható: „A nagyhatalmak már nem a békét próbálják megőrizni, hanem a konfliktusok kezelésére építenek rendszert. EZ AMI VÁLTOZÁS…”
A bejegyzést azzal zárta, hogy ez a helyzet a hidegháborús logikára emlékeztet, de jóval több szereplővel és gyorsabb technológiai fejlődéssel. „A kérdés nem az, lesz-e nagy összecsapás. Hanem az, ki bírja tovább gazdasággal, iparral és szövetségekkel az elkövetkező éveket.”
Végül így fogalmazott: „Most ez dől el. És Japán belépése azt jelzi, a Nyugat döntött: NEM VISSZAVONUL, HANEM FELKÉSZÜL…”
