Ma azt hitték részeg vagyok ezért nem segített senki! Pedig a cukrom esett le! Kérlek ne vetélkedj elhamarkodottan!
Azt hitték, részeg vagyok, közben az életemért küzdöttem” – Egy cukorbeteg férfi megrázó vallomása a segítségnyújtásról
„Szeretném megosztani veletek azt, ami a napokban történt velem, mert úgy gondolom, mindannyiunknak tanulnia kell belőle. Éppen hazafelé tartottam, amikor éreztem, hogy baj van: a cukrom rohamosan esni kezdett. Aki nem él ezzel, el sem tudja képzelni, milyen az, amikor percek alatt kicsúszik a lábad alól a talaj.
Elmosódott a látásom, remegni kezdett a kezem, és tudom, hogy érthetetlenül beszéltem. Az utcán több ember is elment mellettem, láttam a tekintetükön az ítélkezést: ‘Nézd már, délután van, és ez már hulla részeg…’ Pedig én csak egy kockacukorért vagy egy korty üdítőért imádkoztam magamban, de már nem tudtam megszólalni.
Végül két ember mégis megállt mellettem. Hallottam, ahogy az egyikük azt mondja: ‘Figyelj, ez nem biztos, hogy részeg, nézd, mennyire izzad és sápadt!’ Odajöttek, megszólítottak, és szerencsére volt náluk egy dobozos gyümölcslé. Ez a két idegen mentette meg az életemet.
Szeretnék üzenni mindenkinek, aki hasonló helyzetbe kerül:
‘Kérlek titeket, ne ítéljetek elhamarkodottan! Ha láttok valakit tántorogni, zavartan beszélni vagy az aszfalton feküdni, ne menjetek el mellette azzal, hogy biztos ivott. A cukorbetegség tünetei – a remegés, a zavartság, az agresszió vagy az elmosódott beszéd – kísértetiesen hasonlítanak a részegségre. De míg egy részeg ember kialussza magát, egy cukorbetegnek ez az utolsó perceit jelentheti.’
Hálás vagyok annak a két embernek, aki nem fordította el a fejét. Ha ők nincsenek, talán ma már nem írhatnám le ezeket a sorokat. Kérlek, osszátok meg ezt a posztot, hogy minél több emberhez eljusson: egy kérdés vagy egy szem szőlőcukor életet menthet!‘”
