Meghalt a romák királya – A teljes romaság gyászolja I. Róbert királyt
FEKETE NAP A TÖRTÉNELEMBEN: Meghalt a Király! – Egy egész nép borult gyászba a tragédia hallatán
Megrendítő hír rázta meg Közép-Európát. A remény, az erő és a hagyományok őrzője nincs többé. Váratlanul, tragikus hirtelenséggel távozott az élők sorából az az ember, akit ezrek tiszteltek uralkodójukként. I. Róbert szíve feladta a küzdelmet.
Véget ért egy korszak. Vasárnap Kassán elhunyt Róbert Botoš, akit a történelem csak I. Róbertként, a romák királyaként fog emlegetni. A hír futótűzként terjedt el, és mély megdöbbenést váltott ki nemcsak a hívei körében, hanem a közéletben is. Ő volt az utolsó, akit hivatalos ceremónia keretében, a hagyományok szerint koronáztak meg – ezzel őrizve egy letűnt kor fényét.
Az orvosok küzdöttek érte
A tragédia előzménye egy komoly orvosi beavatkozás volt. A mindössze 54 éves vezető néhány nappal ezelőtt esett át egy szívműtéten. A család és a közösség imádkozott a felépüléséért, és sokáig úgy tűnt, van remény. Ám a sors kegyetlen volt: állapota vasárnap drasztikusan rosszabbodott, és egy végzetes szívinfarktus következtében a kórházi ágyon érte a halál.
Márvány, kristály és jótékonyság – A király két arca
I. Róbert élete olyan volt, mint egy film. Az ingatlanüzletből meggazdagodott férfi nem rejtette véka alá vagyonát: otthonát egyedi bútorok, márványpadló és hatalmas kristálycsillárok díszítették. A fényűzés azonban nála nem öncélú volt.
Megválasztása után, amikor elődje, a szenci Jendo a fejére helyezte a koronát Dunaszerdahelyen, esküt tett. Ígéretet tett arra, hogy vagyonát és befolyását a szegény sorsú családok támogatására fordítja. Éveken át dolgozott azon, hogy áthidalja a társadalmi szakadékokat, és párbeszédet folytasson az állami vezetéssel a rászorulók érdekében.
Mi lesz most a királyság sorsa?
Három gyermek maradt félárván, és egy hatalmas közösség vezető nélkül. I. Róbert halálával nemcsak egy embert, hanem egy szimbólumot is elveszítettek. Ő volt az, aki az egységet hirdette a széthúzás helyett.
A gyászoló család és a hívek most némán hajtanak fejet. A kérdés azonban ott visszhangzik mindenkiben: betölthető-e az űr, amit maga után hagyott?
Osztozunk a család fájdalmában. Aki tisztelte munkásságát, egy megosztással búcsúzzon tőle.
