Meghalt Ferenc pápa
2025. április 21-én, húsvéthétfőn, életének 89. évében meghalt Ferenc pápa. A katolikus egyházfő régóta küzdött súlyos betegséggel – közölte a Vatican News. Halálát Kevin Farrell bíboros jelentette be a Vatikán által kiadott közleményben. Azt mondta: „A bölcsesség a miénk.” Mint fogalmazott: „Kedves testvéreim, mély fájdalommal kell bejelentenem Ferenc szentatyánk halálát. Ma reggel 7 óra 35 perckor Ferenc római püspök visszatért az Atya házába. Egész életét az Úr és egyháza szolgálatának szentelte.”
Arra tanított minket, hogy hűséggel, bátorsággal és egyetemes szeretettel éljük meg az evangélium értékeit, különösen a legszegényebbek és a legelesettebbek javára. Mérhetetlen hálával az Úr Jézus igaz tanítványaként mutatott példájáért Ferenc pápa lelkét az Egyetlen és Háromságos Isten végtelen irgalmas szeretetének ajánljuk
– fogalmazott a bíboros.
Az El País nevű spanyol lap arról írt, hogy a szentatyát nem a Vatikánban, hanem a római Santa Maria Maggiore nevű bazilikában temetik majd el, amit a BBC forrása is megerősített.
Ferenc pápa Jorge Mario Bergoglio néven született Argentína fővárosában, Buenos Airesben 1936. december 17-én. 22 éves korában csatlakozott a jezsuita rendhez, 1958-ban; 1969-ben szentelték katolikus pappá.
Mi történik ezután?
Ahogy arról egy korábbi Index-cikkben írtunk, miután orvosai halottnak nyilvánították, a pápa holttestét átszállítják az Apostoli Palotában található magánkápolnájába. Itt a hagyomány szerint az egyház részéről a camerlengo – magyarul a bíboros kamarás – egy szertartás keretében megállapítja, majd bejelenti, hogy a pápa meghalt. A szentszék vagyonának kezelője, azaz kamarása jelenleg Kevin Joseph Farell, egy ír püspök, így Ferenc pápa halálát neki kell majd megerősítenie.
Ez úgy történik, hogy Farell bíboros kamarás jelképesen meglátogatja a pápát és háromszor hangosan kimondja az egyházfő nevét, azért, hogy megpróbálja felébreszteni. Amennyiben ez sikertelen, akkor egyes pletykák szerint a camerlengo segítői még egy ezüst kalapáccsal is megkoppintják Róma püspökének homlokát, azért, hogy biztosra menjenek. Ezt a városi legendát a Vatikán azonban cáfolta.
Miután a camerlengo meggyőződött arról, hogy az egyházfő valóban eltávozott, a pápa halála utáni protokoll életbe lép. A kamarás bíboros először is megsemmisíti a hivatalos pápai dokumentumok pecsétjeként szolgáló pecsétgyűrűt, azt elkerülendő, hogy a katolikus vezető halála után valaki rendeleteket hozzon a nevében, majd elrendeli a pápai lakosztályok lezárását. Farell püspök ezután tájékoztatja a bíborosi kollégiumot – a Katolikus Egyház magas rangú tisztviselőiből álló vezető testületét –, hogy a pápa meghalt. Végül a Vatikán egy médiának küldött közlemény formájában bejelenti a halálhírt a világnak is.
A pápa halála automatikusan 9 napos gyászperiódust indít el a Római Katolikus Egyházban, és ezzel egy időben Olaszország is nemzeti gyászidőszakot rendel el. Ez az úgynevezett Novendiale, amely egyébként eredetileg egy ókori római, pogány szokás volt. Eközben a Vatikán az úgynevezett „üres szék”, vagyis a sede vacante átmeneti időszakába lép. A sede vacante idején az egyház irányítását átmenetileg a bíborosi kollégium látja el – bár az új pápa megválasztásáig a bíborosok nem hozhatnak fontos döntéseket.
Az egyházfő holttestét a temetés előtt a Szent Péter-bazilikában helyezik közszemlére, ahova az elkövetkezendő napokban hívek százezrei, köztük a világ vezetői látogatnak el azért, hogy leróják kegyeletüket.
Ferenc pápa egyik intézkedése volt, hogy sokkal visszafogottabbra formálta a pápai temetkezést.
A múltban az elhunyt egyházfő testét egy magas és díszes ravatalra – temetési állványra – helyezték. Az argentin pápát azonban már csak egy nyitott koporsóban helyezik majd el a Szent Péter-bazilikában. Miközben a pápa a Szent Péter-bazilikában „nyugszik”, itt, és az egész katolikus világban is naponta gyászmiséket tartanak. A pápát 6-7 nap után szokás eltemetni.
Így zajlik az új pápa kiválasztása
A pápa temetése után két-három héttel a Bíborosi Kollégium tagjai összeülnek a Sixtus-kápolnában, az úgynevezett konklávéra, amely a pápaválasztás rendkívül rejtélyes folyamata. Elméletileg a pápai tisztség betöltésére bármely megkeresztelt férfi alkalmas, azonban az utóbbi 700 évben a bíborosok mindig maguk közül választották meg Szent Péter következő utódját.
A szavazás első napján a Sixtus-kápolnát lezárják, és a Római Katolikus Egyház bíborosain és a konklávét lebonyolító személyzeten kívül senki sem léphet be (a később érkező bíborosokat természetesen beengedik). Azonban nem léphet be a sajtó, és a bíborosok közül csak néhányan kommunikálhatnak a médiával, azt is csak a konklávé beleegyezésével. Persze az újságírók ekkor már nagyjából tisztában vannak azzal, hogy kik a legesélyesebb jelöltek.
A konklávén nem a teljes 252 tagot számláló kollégium, csak a 80 év alatti bíborosok szavazhatnak. Ez azt jelenti, hogy jelenleg 138-an voksolhatnak. A szavazás titkos, a résztvevők az általuk támogatott jelölt nevét egy szavazólapra írják, majd azt a bazilika oltárán lévő kehelybe helyezik.
Ha egyik jelölt sem kapja meg a szükséges kétharmados többséget, újabb szavazási fordulót tartanak.
Egy nap akár négy forduló is lehet. A Ferenc pápát 2013-ban megválasztó konklávé körülbelül 24 órát és öt fordulót vett igénybe, de a folyamat hosszabb ideig is eltarthat. Egy 13. századi konklávé körülbelül három évig tartott, míg egy másik a 18. században négy hónapig.
Így élte meg saját megválasztását
A 266. pápa meglepte a vatikáni szakértőket, akik az akkor 76 évesnél némileg fiatalabb pápára számítottak. Ő maga a Ferenc nevet választotta a szegények iránti alázatos szolgálatban élő Assisi Szent Ferenc, és – maga is jezsuita révén – a rendet alapító Xavéri Szent Ferenc tiszteletére.
Nem sokkal megválasztása után Ferenc közeli barátainak azt mondta: határozottan úgy érzi, hogy az ő pontifikátusa „rövid lesz”, és nem fog néhány évnél tovább tartani. Alaposan tévedett.
Gyermekbetegsége ellenére – egy fiatalkori fertőzés miatt eltávolították jobboldali tüdőlebenyének egy részét – jó egészségnek örvendett, és már a megválasztásakor tapasztalt megnyugtató, mély belső békével látta el feladatait.
Megválasztásakor széles körű támogatást kapott az egyházi konzervatívok és a reformerek részéről egyaránt. Szexuális kérdésekben ortodoxnak, szociális kérdésekben liberálisnak tartották. Híveinek imponált az a buzgó elszántsága, hogy megreformálja a Kúriát – a vatikáni bürokráciát –, felszámolja a Vatikáni Bankban jelentkező korrupciót, és kezelje az egyházon belül a gyermekekkel szembeni szexuális visszaélések szörnyű örökségét.
Pápaságának első hónapjaiban számos meglepetést okozott, amelyeket a közösségi média felhangosított, nem kis mértékben hozzájárulva népszerűségének emelkedéséhez. Váratlan látogatásán az olasz Lampedusa szigetén – beiktatása után alig néhány hónappal, 2013 júliusában – felhívta a figyelmet az iratok nélkül érkező afrikai migránsok áldatlan helyzetére, akik mérhetetlen kockázatot vállalva kelnek át a tengeren, hogy Európába jussanak.
Ott ostorozta először a „közöny globalizációját”, pápaságának egyik központi témáját, egy olyan hozzáállást, amely hajlamos megfeledkezni a peremre szorultak szenvedéseiről.
Alig néhány évvel pápaságának kezdete után a felmérések szerint Ferenc pápa tekintélyes népszerűségnek örvendett nemcsak a katolikusok, hanem más vallásúak körében is. A Twitteren több mint 19 millió követője volt.
Ugyanakkor a hajlandósága, hogy nyíltan felvállalja a harcot a problémákkal szemben, egyre több ellenfelet eredményezett a Vatikánon belül és kívül.
