Most jött a váratlan hír Sulyok Tamásról, erre senki nem számított
Újabb fontos közvélemény-kutatás mutatja, mennyire érzékeny politikai kérdéssé vált Sulyok Tamás köztársasági elnök sorsa. A 21 Kutatóközpont friss felmérése szerint a magyar választóközönség 60 százaléka úgy gondolja, hogy az államfőnek le kellene mondania. A kutatás ennél is tovább ment: a válaszadók szűk többsége, 52 százaléka azt is támogatná, hogy ha Sulyok Tamás magától nem távozik, akkor a parlamenti többség távolítsa el hivatalából – írja a Portfolio.
Ez nem egyszerű politikai számháború. A köztársasági elnök személye elvileg az ország egységét testesíti meg, ezért minden olyan vita, amely az államfő legitimitását érinti, túlmutat a napi pártpolitikai ütközéseken. Ha a társadalom többsége már nemcsak kritikát fogalmaz meg, hanem a távozást is támogatja, az komoly bizalmi válság jele lehet.
A felmérés május 9. és 13. között készült, vagyis már abban az időszakban, amikor Magyar Péter miniszterelnök többször is nyilvánosan felszólította Sulyok Tamást a távozásra. A kutatás alapján a teljes népesség nagy része egyetért a kormányfő követelésével, de a kérdés erősen pártpolitikai törésvonalak mentén osztja meg az országot.
60 százalék szerint le kellene mondania
A 21 Kutatóközpont adatai szerint a választók 60 százaléka szerint Sulyok Tamásnak le kellene mondania. Ezzel szemben 31 százalék úgy véli, ki kellene töltenie a mandátumát, 8 százalék pedig nem tudott vagy nem akart véleményt mondani.
Ez a 60 százalék politikailag nagyon erős adat. Nem pusztán arról van szó, hogy az ellenzéki vagy kormánypárti szavazók vitatkoznak egy közjogi szereplőről. A felmérés azt mutatja, hogy az államfő távozását támogató vélemény már a teljes választóközönségben is többségbe került.
Persze fontos látni a másik oldalt is. A 31 százalékos ellenzői arány azt jelenti, hogy közel minden harmadik választó nem támogatja a lemondást. Ez azt mutatja, hogy az ügy nem lezárt társadalmi konszenzus, hanem erősen vitatott politikai kérdés. A bizonytalanok 8 százalékos aránya pedig arra utal, hogy sokan talán nem ismerik a részleteket, vagy nem szeretnének állást foglalni egy ennyire feszített közjogi helyzetben.
A közvélemény tehát többségében a távozás felé hajlik, de az ország nem egységes ebben a kérdésben.
A Tisza és a Fidesz szavazói teljesen mást gondolnak
A felmérés egyik legfontosabb tanulsága, hogy Sulyok Tamás ügye nagyon erősen pártpolitikai kérdéssé vált. A Tisza Párt szavazóinak elsöprő többsége, 87 százaléka a lemondás mellett van. A Fidesz választóinál ezzel szemben szinte fordított az arány: 86 százalékuk szerint Sulyok Tamásnak ki kellene töltenie a mandátumát.
Ez pontosan megmutatja, mennyire két külön politikai valóságban él ma az ország egy része. A Tisza szavazói számára Sulyok Tamás távozása a rendszerváltás és az intézményi megtisztulás része lehet. A Fidesz szavazói viszont vélhetően úgy látják, hogy az államfő eltávolítása politikai leszámolás vagy túlzott hatalmi lépés lenne.
A pártnélküliek és a kisebb pártok támogatói jóval megosztottabbak. A 21 Kutatóközpont adatai szerint ebben a körben 21 százalék támogatja a lemondást, 57 százalék ellenzi, és 22 százalék bizonytalan. Ez azért érdekes, mert azt mutatja: a párton kívüli vagy nem egyértelműen Tisza–Fidesz logikában gondolkodó választók óvatosabbak, és kevésbé állnak be automatikusan a lemondáspárti álláspont mögé.
Ez a kormány számára is figyelmeztetés lehet. Egy dolog, ha a saját tábor erősen támogat egy lépést. De egy közjogi pozíció körüli döntésnél a szélesebb társadalmi elfogadottság is számít.
A parlamenti eltávolítást is többség támogatná, de szűken
A kutatás második kérdése még érzékenyebb volt. Azt vizsgálták, hogy ha Sulyok Tamás nem mond le magától, akkor a válaszadók helyeselnék-e, hogy a parlamenti többség távolítsa el őt hivatalából. A 21 Kutatóközpont szerint a teljes választóközönség 52 százaléka támogatná ezt a lépést.
Ez már sokkal szorosabb arány, mint a lemondás támogatottsága. Magyarul: többen vannak azok, akik szerint Sulyoknak távoznia kellene, mint azok, akik a parlamenti eltávolítást is biztosan támogatnák. Ez érthető különbség. Egy önkéntes lemondás politikailag tisztább, kevésbé konfliktusos megoldás. Egy parlamenti eltávolítás viszont precedensértékű, keményebb és sokkal vitásabb lépés lehet.
A kutatás részletesebb bontása szerint azok körében, akik nem ellenezték eleve a lemondást, 78 százalék támogatná az államfő hivatalból való eltávolítását, 12 százalék ellenezné, 10 százalék pedig nem nyilvánított véleményt.
Ez azt jelenti, hogy a lemondást pártolók többsége nem állna meg az erkölcsi vagy politikai felszólításnál. Ők akkor is helyeselnék a továbblépést, ha az államfő nem távozna önként. Ugyanakkor az is látszik, hogy a teljes társadalom szintjén ez már csak szűk többség.
Miért ilyen érzékeny a köztársasági elnök ügye?
A köztársasági elnök Magyarországon nem napi kormányzati vezető. Nem ő irányítja a kabinetet, nem ő hozza a gazdasági döntéseket, és nem ő vezeti a minisztériumokat. Mégis kiemelten fontos közjogi szereplő, mert az állam egységét jeleníti meg, törvényeket ír alá, kinevezéseknél játszik szerepet, és bizonyos helyzetekben féket vagy ellensúlyt jelenthet a politikai rendszerben.
Éppen ezért az államfő személye körüli vita mindig nagyobb súlyú, mint egy miniszteri vagy pártpolitikai konfliktus. Ha a társadalom jelentős része úgy érzi, hogy a köztársasági elnök nem tudja betölteni az egységteremtő szerepét, akkor az intézménybe vetett bizalom is sérülhet.
Most pontosan ez a kérdés került az asztalra. Magyar Péter miniszterelnök már többször felszólította Sulyok Tamást a lemondásra, és május 31-éig várná a közjogi méltóságok távozását. A friss felmérés alapján a társadalom jelentős része legalábbis ebben az ügyben a kormányfő álláspontja felé hajlik.
De a döntés nemcsak politikai népszerűségi kérdés. A közjogi következmények, az eljárás módja és a jogállami garanciák legalább ennyire fontosak lesznek.
Lemondás vagy eltávolítás: nem ugyanaz a politikai üzenet
Ha egy köztársasági elnök maga mond le, az többnyire azt jelenti, hogy belátja: a helyzete politikailag vagy erkölcsileg tarthatatlanná vált. Ez fájdalmas döntés lehet, de sokszor kevesebb intézményi konfliktussal jár.
Ha viszont a parlamenti többség távolítja el, az egészen más helyzet. Az már erőteljes hatalmi aktus, amelyet a támogatók a demokratikus felhatalmazás érvényesítésének, az ellenzők viszont politikai bosszúnak vagy intézményi túlhatalomnak láthatnak.
Ezért nem mindegy, hogyan történik bármi. Ha a kormányoldal valóban lépni akar, világos jogi indoklásra, átlátható eljárásra és nagyon pontos kommunikációra lesz szükség. Egy államfő eltávolítása nem lehet pusztán politikai gesztus. Olyan döntés, amely hosszú évekre meghatározhatja a közjogi intézmények működéséről alkotott képet.
A felmérésből az látszik, hogy a választók többsége támogatná a távozást, de a parlamenti eltávolítás kérdésében már óvatosabb a társadalom. Ez finom, de nagyon fontos különbség.
A Tisza-tábor számára ez a rendszerváltás része lehet
A Tisza szavazóinak 87 százalékos lemondáspárti aránya azt mutatja, hogy a párt támogatói nemcsak kormányváltást várnak, hanem intézményi változást is. Számukra Sulyok Tamás távozása valószínűleg nem önálló személyi ügy, hanem a korábbi rendszerhez kötődő közjogi szereplők lecserélésének része.
Ez illeszkedik Magyar Péter politikai üzenetéhez is, amely a korábbi Orbán-rendszer lebontását, az intézmények megtisztítását és a közélet új alapokra helyezését ígéri. A Tisza-tábor szemében az államfő távozása ezért szimbolikus jelentőségű lehet.
Sokan talán úgy érzik: nem elég, ha a kormány megváltozott. A közjogi rendszer csúcsain is változás kell ahhoz, hogy valódi korszakváltás történjen. Ez erős érzelmi és politikai igény, különösen egy választási győzelem után, amikor a győztes tábor gyors eredményeket vár.
De itt jön a nehéz rész: egy demokráciában az intézményi változást nemcsak gyorsan, hanem szabályosan is kell végrehajtani. A Tisza számára most az lehet a kihívás, hogy a saját választói elvárásait úgy teljesítse, hogy közben ne keltsen félelmet azokban, akik a túl gyors vagy túl kemény hatalmi lépésektől tartanak.
A Fidesz-tábor ellenállása erős
A Fidesz választóinak 86 százaléka szerint Sulyok Tamásnak ki kellene töltenie a mandátumát. Ez azt mutatja, hogy a jobboldali ellenzéki tábor számára az államfő távozása nem elfogadható követelés, hanem várhatóan a politikai konfliktus egyik központi eleme lesz.
A Fidesz számára ez az ügy alkalmas lehet arra, hogy a Tisza-kormányt hatalmi túlterjeszkedéssel, bosszúpolitikával vagy közjogi erődemonstrációval vádolja. A lemondás kikényszerítése vagy az eltávolítási eljárás ezért nemcsak jogi, hanem kommunikációs csata is lesz.
Ez a társadalmi megosztottság szempontjából különösen fontos. Ha egy ilyen döntés csak az egyik politikai oldal számára tűnik igazságtételnek, a másik oldal számára pedig támadásnak, akkor az intézményi válság tovább mélyülhet.
A kormányoldalnak ezért nagyon pontosan kell mérlegelnie, milyen lépéseket tesz. A közvélemény-kutatás többségi támogatást mutat, de nem korlátlan társadalmi felhatalmazást.
A pártnélküliek bizonytalansága figyelmeztető jel
A pártnélküliek és kisebb pártok támogatói körében jóval nagyobb a bizonytalanság. A 21 Kutatóközpont adatai szerint ebben a csoportban 22 százalék nem tudott vagy nem akart válaszolni, miközben a lemondás támogatottsága jóval alacsonyabb, mint a Tisza-táborban.
Ez azért fontos, mert a politikai csatákat nemcsak a legelkötelezettebb táborok döntik el. A középen állók, a bizonytalanok, a pártoktól távolabb lévők gyakran érzékenyebbek arra, ha egy lépés túl keménynek, túl gyorsnak vagy túl politikainak tűnik.
Őket nem biztos, hogy meggyőzi pusztán az, hogy a Tisza-tábor akarja Sulyok távozását. Nekik indok kell. Átlátható eljárás kell. Jogilag érthető magyarázat kell. És talán az is, hogy a kormány ne csak személyi harcokat vívjon, hanem közben a mindennapi problémákra is adjon választ.
Ez a felmérés tehát egyszerre ad erős muníciót Magyar Péternek, és figyelmezteti is: a társadalmi többség nem azonos a feltétlen felhatalmazással minden eszközre.
Mit mutat a kutatás a politikai hangulatról?
A felmérés alapján egyértelmű, hogy a választás utáni időszakban a közvélemény nagy része változást vár a közjogi rendszer felső szintjein is. A lemondás támogatottsága erős, a parlamenti eltávolítás támogatottsága pedig szűk, de létező többséget mutat.
Ez azt jelzi, hogy a társadalomban jelentős igény van a korábbi rendszerhez kötődő szereplők távozására. Ugyanakkor az is látszik, hogy nem mindenki támogatja automatikusan a keményebb eljárásokat.
A közvélemény tehát nem egyszerűen bosszút akar. Inkább azt üzeni: legyen változás, de legyen rendben a módja is. Ez különösen fontos egy olyan országban, ahol az intézményekbe vetett bizalom az elmúlt években sokszor sérült.
Ha a kormány ezt jól olvassa, akkor nemcsak politikai győzelmet keres, hanem intézményi megoldást is. Ha rosszul olvassa, akkor könnyen újabb törésvonalat mélyíthet el.
Mi jöhet május 31-éig?
Magyar Péter korábban május 31-éig adott időt bizonyos közjogi szereplőknek a távozásra. Ha Sulyok Tamás addig nem mond le, a kormányoldalnak döntenie kell, valóban elindítja-e az eltávolítási folyamatot, és ha igen, milyen jogi konstrukcióban.
Ez lesz az ügy valódi próbatétele. A felmérés politikai támogatást mutat, de a következő lépések már jogi és intézményi szinten dőlnek el. A parlamenti többségnek pontosan meg kell mutatnia, milyen alapon, milyen eljárással és milyen következményekkel kívánná eltávolítani az államfőt.
A kormány számára ez lehetőség is. Ha átláthatóan, jogszerűen, higgadtan jár el, akkor erősítheti azt az üzenetet, hogy valódi közjogi korszakváltást akar. Ha viszont kapkodás, túlzó kommunikáció vagy jogi bizonytalanság kíséri a folyamatot, akkor az ellenfelei könnyen támadhatóvá tehetik.
Most tehát minden mondatnak és minden lépésnek súlya lesz.
A többség lemondást akar, de az ország továbbra is megosztott
A 21 Kutatóközpont felmérése világos képet ad: a magyar választóközönség többsége szerint Sulyok Tamásnak le kellene mondania, és szűk többség azt is támogatná, hogy ha nem távozik önként, akkor a parlamenti többség távolítsa el hivatalából. Ez komoly politikai jelzés Magyar Péter kormányának.
De a számok mögött ott van a megosztottság is. A Tisza szavazói elsöprő arányban támogatják a lemondást, a Fidesz szavazói elsöprő arányban ellenzik. A középen állók pedig bizonytalanabbak, óvatosabbak, megosztottabbak.
Ezért ez az ügy nem egyszerűen arról szól, hogy egy közvélemény-kutatás alapján mit akar a többség. Arról is szól, hogyan lehet egy közjogi konfliktust úgy megoldani, hogy az ne mélyítse tovább az ország kettészakítottságát.
Most Sulyok Tamáson, Magyar Péteren és a parlamenti többségen is nagy a nyomás. A kérdés az, hogy lemondással, politikai alkuval vagy kemény közjogi eljárással zárul-e az ügy.
Egy biztos: a friss felmérés után nehéz lesz úgy tenni, mintha ez csak szűk politikai elitvita lenne. A választók többsége már állást foglalt.
Mit gondolsz erről? Sulyok Tamásnak önként kellene távoznia, vagy a parlamentnek kellene döntést hoznia, ha nem mond le?
