Svéd pszichiáter: “A megengedő szülők valóságos szörnyeteggenerációkat nevelnek fel!”

A svéd pszichiáter kemény kritikát fogalmazott meg a modern szülőkkel szemben

A gyermeknevelés a 21. században gyökeresen megváltozott. Az okoseszközök, a nonstop információáradat, a rohanó életmód és a szülőkre nehezedő társadalmi elvárások olyan környezetet teremtettek, ahol sokszor elmosódnak a határok gyerek és felnőtt között. David Eberhard svéd pszichiáter szerint mára teljesen felfordult a világ:

„Egy olyan világba csöppentünk, melyben a gyermek a főnök, a szülők pedig rabszolgaként ugrálnak körülötte.”

A szakember nem finomkodik. „Hogyan vették át a hatalmat a gyerekek a családban” című könyvében kendőzetlenül tárja fel, hogyan torzította el a modern kor a szülői szerepet. Megfigyelései szerint a 2000-es évek után felnövő nemzedékek szülei sokszor bűntudattal küzdenek, amiért nem tudnak elég időt tölteni a gyerekeikkel – ezt pedig azzal próbálják ellensúlyozni, hogy minden figyelmüket és döntési jogkörüket a gyermekekre ruházzák át.

„És végül ők diktálnak” – állítja Eberhard.

Szerinte a szülők nemcsak idejükkel, hanem határozottságukkal is spórolnak.

„A szülők kevésbé hajlandóak verbálisan fegyelmezni a gyerekeiket.”

Ez pedig ahhoz vezet, hogy a gyerekek irányítanak minden fontos döntést a családban:

„[A gyerekek] döntik el, hogy mit nézzenek a tévében, mit egyenek vacsorára, hova menjen a család nyaralni. Már nem oda mennek, ahol a szülők döntenek – oda mennek, ahol a gyerekek szerint jól érzik majd magukat.”

Svédországban a gyermeknevelési és -jogi rendszer példaszerűnek számít. A szülők akár több mint két évre is szabadságot vehetnek ki a gyermekük születése után, és az apákat is aktív családi szerepvállalásra ösztönzik. Eberhard azonban figyelmeztet: ezek az előnyök árnyoldallal is járnak.

A pszichiáter szerint Svédországban meredeken nőtt a szorongással küzdő, önkárosítással élő tinédzserek száma, és a gyermekkori elhízás is minden eddiginél súlyosabb méreteket öltött.

„A gyerekekkel szembeni agresszivitás tilalmától eljutottunk oda, hogy nem szabad nekik semmit sem mondani. Az a meggyőződésünk, hogy állandóan védelmeznünk kell a gyerekeket, mert annyi szörnyű dolog történhet velük. Ennek az a hatása, hogy a kicsik porcelánbabákká váltak. Nincs bátorságunk fellépni ellene. És ez automatikusan átviszi rájuk a döntéshozatalt” – magyarázta a hatgyermekes apuka.

Eberhard szerint nem az együtt töltött órák mennyisége számít, hanem azok minősége. A szülői bűntudatot nem szabad túlkompenzálni ajándékokkal vagy túlzott engedékenységgel.

„Ha bűntudatot éreznek azért, mert ’túl sokat dolgoznak’, vagy mert ’az emberek azt mondják, nem látják eleget a gyerekeiket’, akkor válaszoljanak így: ’gondoskodom róla, hogy fantasztikusan jól érezzék magukat, amikor együtt otthon vagyunk’. Túlkompenzálni őket azzal, hogy mindent megadsz nekik, csak a közelséget nem, és hagyod, hogy ők döntsenek mindenről. Szerintem ez káros a gyerekekre nézve” – hangsúlyozta a szakember.

Hasonló véleményen van Rebecka Edgren Alden is, a Mama című svéd szülői magazin főszerkesztője és háromgyermekes anyuka. A saját tapasztalataiból kiindulva állítja:

„A túl sok választás nem tesz jót a gyereknek – ezt nem szakértőként, hanem háromgyermekes anyaként mondom. Nekünk, felnőtteknek felelősségünk van értük, és rajtunk múlik, hogy mi döntünk.”

Alden szerint fontos, hogy a szülők határokat szabjanak, kereteket adjanak a gyerekeknek. Nem az elnyomás a cél, hanem az, hogy biztonságos, kiszámítható környezetben fejlődhessenek.

„Általánosságban elmondható, hogy Svédországban nagyon sok jó szülő van, akik sokat törődnek a gyerekeikkel, és sok időt, energiát szánnak rájuk.”

Eberhard azonban kitart álláspontja mellett, és úgy véli, a gyermeknevelés sokat javulhatna, ha a felnőttek végre komolyan vennék saját szülői szerepüket.

„Én ugyanarra a dologra térek vissza – a gyerekek nem olyan törékenyek, mint gondoljuk.”

Forrás