„Vásárolni indultam, rosszul lettem és összeestem. Percekig feküdtem, majd ez a férfi jött, olyat tett, amit szeretném, ha mindenki tudna!”
„Vásárolni indultam, rosszul lettem és összeestem… percekig feküdtem a földön – majd jött egy férfi, aki olyat tett, amit sosem felejtek el”
Megható levelet kaptunk egyik olvasónktól, Máriától, aki jelenleg kórházi ágyáról írta le azt, ami vele történt – és ami sajnos egyszerre szívszorító és felemelő.
Mária egy teljesen hétköznapi dolog miatt indult el: vacsorához szeretett volna bevásárolni, gyalog ment az Ady Endre úti Sparba, mert közel van, és úgy gondolta, a kellemes időben egy kis séta még jót is tesz. A buszmegállónál azonban minden megváltozott.
Hirtelen rosszul lett. Nehézzé vált a légzése, elsötétült előtte a világ, elgyengült, majd összeesett. Hányingere volt, alig volt magánál. Ahogy írja: azt hitte, itt a vége. Korábban már átélt egy enyhe szívinfarktust, és akkor is ez jutott eszébe.
A legmegrázóbb rész azonban csak ezután következett.
Mária elmondása szerint nagyjából húsz percig feküdt a földön, miközben többen is elhaladtak mellette.
– Senki nem kérdezte meg, hogy jól vagyok-e. Senki nem állt meg. Hallottam, ahogy részegnek titulálnak, megjegyzéseket tesznek rám – írja.
Aztán történt valami, ami visszaadta a hitét az emberségben.
Egy autós megállt. Odament hozzá, megkérdezte, mi a baj. Amikor Mária elmondta, hogy rosszul van, azonnal segíteni akart, kórházba vitte volna. Mária azonban azt kérte, vigye inkább haza, mert a férje otthon van, és szeretné, ha ő lenne mellette. A férfi gondolkodás nélkül segített: beültette az autójába, és hazavitte.
A párja ezután azonnal kórházba vitte Máriát. A vizsgálatok során kiderült: infarktusa volt. Jelenleg már jobban van, de a megpróbáltatások még nem értek véget – másnap reggel katéterezés vár rá.
Mária azonban nem ezért írt.
Hanem azért, mert a nagy ijedtségben, rohanásban még a férfi nevét sem tudta meg, és nem tudta neki megköszönni azt, amit érte tett.
Ezért üzen most neki:
„Sosem fogom elfelejteni, amit értem tett. Ha pár nap múlva hazaengednek, szeretettel várom egy kávéra vagy bármire az otthonomban. Szeretném személyesen is megköszönni és megölelni. Ő már tudja, hol lakom.”
Mária arra kér mindenkit, ossza meg ezt az üzenetet, hátha eljut ahhoz a névtelen hőshöz, aki akkor és ott nem ment el mellette – hanem ember maradt.
Mi pedig csatlakozunk ehhez a kéréshez.
👉 Osszátok meg, hogy eljuthasson ez az üzenet ahhoz a férfihoz.
❤️ Máriának pedig mielőbbi, teljes felépülést kívánunk.
