Vonat elé lökték Németországban a 16 éves ukrán lányt – A gyilkos nem került börtönbe

A férfit korábban kiutasíthatták volna Németországból, ám az eljárás többször is elakadt

Mindössze 16 éves volt Liana K., amikor 2025. augusztus 11-én életét vesztette a németországi Friedland vasútállomásán. A mariupoli családból származó lány az orosz–ukrán háború elől menekült Németországba édesanyjával és két öccsével. Új életet próbált kezdeni, fogászati asszisztensnek tanult, és éppen azon a napon talált magának lakást Friedlandban, amikor egy arra haladó tehervonat halálra gázolta. A göttingeni tartományi bíróság később arra a következtetésre jutott, hogy nem baleset vagy öngyilkosság történt: egy 31 éves iraki férfi szándékosan a vonat elé lökte a lányt.

Liana a tragédia idején a nagyapjával beszélt telefonon. A férfi Ukrajnában tartózkodott, ezért nem láthatta, mi történt az állomáson, de hallotta a közeledő vonat zaját, majd unokája hirtelen, éles sikolyát. Ezután többször szólította Lianát, de már nem kapott választ.

A nagyapa a bírósági eljárásban elmondottak szerint egy „lelket összetörő sikolyt” hallott, majd teljes csend következett. Liana a helyszínen meghalt. A szakértők szerint olyan súlyos koponya- és agysérülést szenvedett, hogy esélye sem volt a túlélésre.

A közösségi médiában elterjedt beszámolók azt állították, hogy Liana azért hívta fel a nagyapját, mert egy férfi üldözte és szexuálisan bántalmazta. A családra hivatkozó korai sajtóhírek valóban arról szóltak, hogy a lány fenyegetve vagy zaklatva érezhette magát. A későbbi bírósági tudósítások azonban nem erősítették meg, hogy szexuális támadás történt volna. A bizonyított tény az, hogy Liana a halála pillanatában a nagyapjával telefonált, aki hallotta a sikolyát.

A rendőröket eredetileg nem Liana miatt, hanem egy garázdálkodó férfiról érkezett bejelentés miatt hívták az állomásra. A helyszínen találkoztak a későbbi gyanúsítottal, aki maga vezette el őket a lány holttestéhez, azt állítva, hogy ő találta meg. A férfi légalkoholszintje körülbelül 1,35 ezrelék volt, és egyre agresszívebben viselkedett. Mivel akkor még semmilyen közvetlen bizonyíték nem utalt arra, hogy köze lehetett Liana halálához, a rendőrök nem vették őrizetbe a lány ügyében.

Az interneten megjelent állításokkal ellentétben a hatóságok nem egyszerűen „öngyilkosságnak nyilvánították és lezárták” az ügyet. Az első órákban a nyomozók balesetet vagy önkezűséget is lehetséges magyarázatként vizsgáltak, mert az állomáson nem működött térfigyelő kamera, és közvetlen szemtanú sem látta a történteket. Két nappal később azonban külön nyomozócsoport alakult, majd a kriminalisztikai vizsgálatok új irányt adtak az ügynek.

A döntő bizonyítékot a gyanúsított DNS-nyomai jelentették. Ezeket Liana ruhájának váll- és hátfelületén találták meg. A szakértők szerint a nyomok elhelyezkedése és mennyisége nem magyarázható egyszerű, véletlen érintkezéssel. A bíróság arra jutott, hogy a férfi hátulról olyan erővel lökte meg a lányt, hogy az a mintegy 100 kilométeres óránkénti sebességgel haladó tehervonatnak zuhant.

Liana 2022-ben menekült el családjával az ostromlott Mariupolból. Németországban igyekezett beilleszkedni, németül tanult, majd fogászati asszisztensk

é

nt kezdett szakmai képzést. A halála napján egy friedlandi lakást is sikerült találnia, így a jövőben nem kellett volna naponta Türingiából ingáznia a munkahelyére. Édesanyja szerint lánya tele volt tervekkel, és komolyan készült az önálló életre.

A bíróság 2026. április 29-én mondta ki, hogy a 31 éves Mohammed A. okozta Liana halálát. Az ügy azonban nem hagyományos büntetőperként, hanem úgynevezett biztonsági eljárásként zajlott. A pszichiátriai szakértő szerint a férfi paranoid skizofréniában szenvedett, és a cselekmény idején betegsége miatt nem volt képes felismerni tette következményeit, illetve annak jogellenességét.

A német büntetőjog alapján ezért büntetőjogi értelemben beszámíthatatlannak minősítették. Ez nem azt jelenti, hogy a bíróság felmentette vagy szabadon engedte. A férfit határozatlan időre egy zárt, igazságügyi pszichiátriai intézetben helyezték el, mert a bíró szerint továbbra is veszélyt jelent a társadalomra.

„Abból indulunk ki, hogy A. úr veszélyes a közösségre” – jelentette ki az ítélet kihirdetésekor a tanácsvezető bíró.

Az ilyen elhelyezésnek nincs előre meghatározott befejezési dátuma. A férfi állapotát évente felülvizsgálják, és csak akkor kerülhet szabadlábra, ha a szakértők és a bíróság már nem tartják veszélyesnek. Az ítélet kihirdetésekor még nem volt jogerős, mert a védelem felülvizsgálatot jelentett be.

Ezért félrevezető az az interneten terjedő megfogalmazás is, amely szerint a férfi egy „kényelmes, adófizetők által fenntartott pszichiátriai intézményben” tölti majd az idejét. Az igazságügyi pszichiátria zárt és szigorúan ellenőrzött intézmény, amely egyszerre szolgálja a kezelést és a társadalom védelmét. A bent tartózkodás akár hosszabb is lehet, mint egy meghatározott idejű szabadságvesztés, amennyiben az elítéltet továbbra is veszélyesnek ítélik.

Az ügy súlyos kérdéseket vetett fel a német bevándorlási rendszer működésével kapcsolatban is. A férfi 2022 augusztusában érkezett Németországba, de korábban Litvániában már menedéket kért. A német hatóságok ezért Litvániát tekintették az eljárásért felelős uniós államnak, és 2022 decemberében elrendelték az oda történő visszaküldését. A döntést azonban egy bírósági eljárás felfüggesztette, mert akkoriban aggályok merültek fel a litván menekültügyi rendszerrel kapcsolatban.

A kitoloncolás 2025 márciusától ismét végrehajtható lett volna, de a férfi tartózkodási helye ismeretlen volt. Áprilisban újra jelentkezett a friedlandi befogadóközpontban, és újabb menedékkérelmet nyújtott be. Több meghallgatáson nem jelent meg, eltűnt a hatóságok elől, majd később ismét előkerült.

2025 júliusában rövid időre börtönbe került egy korábbi pénzbüntetés helyett, a bevándorlási hatóság pedig kitoloncolási őrizetet kért vele szemben. A bíróság azonban nem látta bizonyítottnak a szökés veszélyét, ezért az indítványt elutasította. Szabadulását követően visszatért Friedlandba.

A férfi pszichés problémái már a tragédia előtt is láthatók voltak. A befogadóközpont dolgozói feszültnek, zavartnak és időnként ellenségesnek írták le. Többször ajánlottak neki segítséget, de azt nem mindig fogadta el. A Liana halálát megelőző napon önként ment be a göttingeni pszichiátriai klinikára, ahonnan még aznap, az orvos tanácsa ellenére távozott. A klinika akkor úgy ítélte meg, hogy nem áll fenn közvetlen ön- vagy közveszély. Másnap délután Liana meghalt.