🖤😭Elhunyt Deák Bill Gyula, a magyar blues királya 🖤😭

„Elnémult a mikrofon. Elment az ember” – ezekkel a szavakkal jelentették be Deák Bill Gyula halálát közösségi oldalán. A család azt kérte, adjanak nekik időt a felfoghatatlan veszteség feldolgozására, a búcsúztatás részleteiről később adnak tájékoztatást.

Deák Bill Gyula 1948. november 8-án született Budapesten. Kőbányáról indult, és hosszú pályafutása során a magyar blues egyik emblematikus alakjává vált.

Gyermekkorában súlyos betegségen esett át, amelynek következtében amputálni kellett az egyik lábát. A veszteség azonban nem törte meg: mankóval állt színpadra, és olyan jelenléte volt, amelyhez foghatót keveset látott a magyar könnyűzene.

Pályájának meghatározó fejezete volt a Hobo Blues Band. A zenekarral a hetvenes évek végétől vált szélesebb körben ismertté, hangja pedig elválaszthatatlan lett a magyar blues egyik legfontosabb korszakától. A Hobo Blues Banddel készült felvételek, köztük a legendás Vadászat dalai generációk számára tették ismertté Bill hangját.

1981-ben a Kopaszkutya című filmben is feltűnt, 1983-ban pedig Torda, a táltos szerepében az István, a király rockopera egyik felejthetetlen alakítását nyújtotta. A szerep országos ismertséget hozott számára, jellegzetes hangja pedig végérvényesen beírta magát a magyar rocktörténetbe.

Szólópályája ugyancsak 1983-ban indult. Első önálló albuma, a Rossz vér a magyar blues egyik meghatározó lemeze lett. Később saját zenekarával folytatta, és évtizedeken keresztül járta az országot. Dalai – a Rossz vértől a Kőbánya blueson át számos más szerzeményig – több nemzedék számára váltak a magyar blues alapműveivé.

Deák Bill Gyula hangját gyakran egy legendás mondattal jellemezték. Chuck Berry a vele való találkozás után „a legfeketébb hangú fehér énekesként” méltatta. A mondat évtizedeken át kísérte Bill pályáját, és szinte összeforrt a nevével.

De talán nemcsak a hangja miatt szerették ennyien. Bill mindig magával vitte a színpadra Kőbányát, az élet nehezebb oldalát, a veszteségeket és azt a makacs erőt, amellyel újra és újra felállt. Nem akart másnak látszani, mint aki volt. A blues pedig az ő előadásában ezért nem pusztán zenei műfaj volt, hanem megélt történet.

Mankóra támaszkodva is óriás volt a színpadon. Most elnémult a mikrofon. De az a rekedt, mély, az első hang után felismerhető hang ott marad a lemezeken, a koncertfelvételeken és azok emlékeiben, akik valaha hallották őt énekelni.

Bill Kapitány elment. A blues maradt.

Forrás: Deák Bill Gyula közösségi oldala, Nemzeti Archívum