„A MÁV minden negyedik kocsija üzemképtelen, ez Lázár János öröksége
„A MÁV minden negyedik kocsija üzemképtelen, ez Lázár János öröksége” – írta Vitézy Dávid, amikor megosztotta a G7 friss cikkét a magyar vasút állapotáról. Szerinte a cikk pontosan megmutatja, milyen helyzetben kell átvennie a MÁV-ot az új kormánynak az elmúlt évek vasútrombolása után. Ez a mondat elsőre keménynek tűnhet, de a számok sajnos még keményebbek.
A cikk szerint a MÁV 1315 személy- és vezérlőkocsival rendelkezik, ezek közül április végén 350 javításra várt. Magyarul: nagyjából minden negyedik kocsi nem volt forgalomképes. Ez már nem néhány kellemetlen késés vagy elszigetelt műszaki hiba története, hanem egy évek alatt felhalmozott közlekedési válság következménye.
A probléma egyik legsúlyosabb része, hogy évekkel ezelőtt leálltak az új vasúti távolsági flotta és az új mozdonyok beszerzései. Emiatt most gyakorlatilag a nulláról kellene újraindítani azokat a folyamatokat, amelyeknek már rég eredményt kellett volna hozniuk. Csakhogy egy új vasúti jármű nem úgy érkezik meg, mint egy csomag a webáruházból: a beszerzés, a gyártás és a forgalomba állítás éveket vesz igénybe.
Rövid távon azonban talán még nagyobb baj, hogy a meglévő kocsik jelentős része sincs olyan állapotban, hogy használni lehessen őket. A karbantartó és fővizsgáztató kapacitások leépültek, az alkatrészbeszerzések lelassultak, a javítások pedig sok esetben hónapokig elhúzódtak. Ennek következménye, hogy miközben az utasok egyre több vonalon zsúfoltsággal, régi kocsikkal, klíma nélküli szerelvényekkel és bizonytalan szolgáltatással találkoznak, a háttérben százával állnak javításra váró vasúti járművek.
Különösen beszédes az InterCity-kocsik helyzete. Korábban még arról volt szó, hogy száz leállított IC-kocsit újra üzembe állítanak. Ehhez képest a cikk szerint 67 InterCity- és 34 EuroCity-kocsi nem volt használható karbantartási problémák miatt. Vagyis pont azokból a kocsikból van súlyos hiány, amelyeknek a minőségi távolsági közlekedést kellene biztosítaniuk.
A személyvonati kocsiknál sem jobb a kép: 127 darab állt üzemen kívül, egy részük alkatrészre, másik részük fővizsgára várva. Ehhez jönnek még a gyorsvonati kocsik és a motorvonatok problémái is. A cikk szerint a motorvonatok 27 százaléka is javításra várt, ami több ezer ülőhely kiesését jelenti a mindennapi közlekedésből.
Ezért látunk egyre gyakrabban rövid, túlzsúfolt, régi és kényelmetlen szerelvényeket. Ezért fordulhat elő, hogy InterCitynek nevezett vonatokon valójában évtizedes, klíma és zárt WC nélküli kocsik közlekednek. És ezért érzik sokan úgy, hogy a vasút ma már nem biztos pont, hanem szerencsejáték.
A vasút helyreállítása nem fog egyik napról a másikra megtörténni. Új járművek kellenek, működő karbantartási rendszer kell, gyorsabb alkatrészbeszerzés kell, és mindenekelőtt őszinte, átlátható kommunikáció kell. Nem az adatok elhallgatása, nem a problémák szépítése, nem a sikerpropaganda viszi előre az országot, hanem az, ha végre kimondjuk, mekkora a baj, és elkezdjük kijavítani.
Mert a vasút nem luxus, hanem közszolgáltatás. Emberek százezreinek mindennapi élete múlik rajta: munkába járás, iskola, orvos, család, ügyintézés, nyaralás. Aki a vasutat leépíti, az nemcsak kocsikat és síneket hagy rohadni, hanem az emberek idejét, pénzét és méltóságát is semmibe veszi.
Most végre nem eltakarni kell a problémát, hanem megoldani. Nem átverni kell az embereket, hanem szolgálni őket.
